A kép megmozdul

Szekcióvezető: Perenyei Monika
2021. szeptember 25. szombat. 11:30-13:10.
 
A szekció előadói egyrészt olyan, mediálisan összetett alkotói életműveket ismertetnek, amelyekben a képről való gondolkodás kerül kitüntetett szerepbe. A bemutatott alkotói gyakorlatok nem egy speciális médiumra korlátozódnak, hanem a vizuális kultúra különféle képfajtái (lencsealapú statikus és mozgókép, digitális képalkotás, festészet) közötti átjárásokban formálódnak; a mediális átjárás tartalmi részüket képezi, illetve a mediális megközelítést kérdésessé, megfontolás tárgyává teszik. A hetvenes évek végétől a tradicionális táblakép (tableau) megújulása a fotografikus képalkotásban jártas művészek intermediális alkotógyakorlatain keresztül vált szembetűnő jelenséggé. Ez az ún. kinematográfiai fordulat a vizuális művészek filmes érzékenységére, az alkotói gyakorlatokban felismerhető kinematográfiai hatásokra utal. A mediális különbségek hangsúlyozásán túl sokkal inkább a képek létrehozásában és befogadásában szembetűnő hasonlóságok kerültek előtérbe, mint például az alkotói kollaboráció, a befogadó szerepét hangsúlyozó performativitás, vagy a képi idézetek játékában megragadható folytonosság kérdése. Ezzel párhuzamosan a videóra rögzíthető, majd digitális formátumban is hozzáférhető celluloid filmek nemcsak a kortárs képalkotói gyakorlatok forrásává, hanem a művészettörténeti kutatások tárgyává is váltak; a művészettörténet tárházát a szó szoros és átvitt értelmében is mozgósító filmes életművek (például Alain Resnais, Pier Paolo Pasolini, Roberto Rossellini, Jean-Luc Godard) hatásától nem függetlenül.
Kiindulópontunk, hogy képeinkről a mozgó és állóképet – vagy a térbeli és időbeli művészeteket – megkülönböztető dichotómián túl, az eleve mediálisan összetett film felől, kinematográfiai kontextusban, illetve a mozgásban működő látás felől érdemes gondolkodni. A szekció második felében az előadók ehhez a nézőponthoz hoznak példákat, módszertani és elméleti megfontolásokat.
 
Cséka György
Folyékony életmű – Ősz Gábor munkássága a festészet, film, fotó határterületén
 
Előadásomban Ősz Gábor munkásságának azokat az aspektusait szeretném kiemelni, amelyek a tradicionális műfajok és médiumok közötti határokat kérdésessé, azaz folyékonnyá teszik, dekonstruálják. Méghozzá oly módon, hogy a médiumokat eredetükre vezetik vissza, alapelemeikre bontják, azaz kérdésessé teszik a megvalósulás, tárgyiasulás mikéntjét még azelőtt, hogy bármilyen „gondolat” testet öltene. Ősz projektje azonban példamutató módon elkerüli ama (nyelvi) csapdát is, amit a forma és gondolat mesterséges tematizálása, különválasztása jelentene. A munkáit kísérő reflexiók ugyanis nem pusztán szerzői intenciók, és nem is utólagos önértelmezések, hanem a művek mellett létező, a műveken keresztülhaladó, sok esetben magas elvontságú reflexiók, önálló formaképződmények. Ősz folyékony (liquid), besorolhatatlan, mélyen ön- és médiumtükröző munkái a megismerés, a látás, valamint az álló- és mozgóképalapú műalkotások létmódjára és lehetőség-feltételeire kérdeznek rá, mintegy megtisztítva a terepet egy sokkal diffúzabb, rizómaszerűbb műfogalom számára.
 
B. Nagy Anikó
Mácsai kettőpontnulla
 
Az előadás Mácsai István (1922–2005) – festői, fotográfusi, filmes és írásos – hagyatékának kutatására alapozva a különféle médiumokban megfogalmazott művészeti jelenségek közötti átjárásokat, azok egymásra vetített szövevényes hálózatait bontja ki. A fotós, mozgóképes és szöveges formákat nem a festői életmű felől értelmezem, hanem valamennyit autonóm és egyenrangú reprezentációnak tekintem. Ebben a kiterjesztett interpretációs mezőben a feljegyzések, fényképek, nyolc milliméteres filmszekvenciák és a festett vásznak egyazon alkotói tekintet horizontján jeleníthetők meg.
Figyelemmel a Mácsai-recepció újabb lobbanásaira, a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtárban 2022-ben rendezendő életmű kiállítás kurátoraként ezt a mediális összjátékot az oeuvre tágabb – társadalomtörténeti, etikai, gender – vonatkozásaiban is tárgyalom.
 
Gálosi Adrienne
„Posztmediális állapot” - most vagy soha?
 
Az előadás egyrészt Rosalind Krauss „posztmediális állapot” fogalmát kívánja Krauss írásai alapján rekonstruálni és értelmezni. Amellett igyekszik érvelni, hogy Krauss nem hagyja el a mediális logikát, amikor Stanley Cavell automatizmus fogalmára alapozva azt állítja, hogy ma a művésznek fel kell találnia a saját maga médiumát. Vajon Krauss nem hozza-e olyan értelmezési keretbe Cavell fogalmát, amelyben az elveszti eredeti intencióját? A technikai hordozók és a hozzájuk kapcsolódó konvenciók alapján Krauss a médiumot – Cavell nyomán – belsőleg összetettnek és komplexnek definiálja. Fotó, film, festészet és grafika médiumai teljesen átrendeződnek például James Coleman és Willliam Kentridge munkáiban, vagy Jeff Wall és Gerhardt Richter bizonyos munkáit nézve akár megkülönböztethetetlenné válik, hogy mi festészet és mi fotográfia. Az előadás végül azt a kérdést feszegeti, hogy vajon érvényes-e a kraussi értelmű posztmedialitás a jelen művészetének leírására, avagy már ebben is némi nosztalgiát kell látnunk, amely még mindig, csakúgy mint Greenberg tette, a médiumra figyelve igyekszik a művészetet megkülönböztetni a mindent átható, általános átesztétizáltságtól.
 
Peternák Miklós
Látásvágy. “És mégis mozi a Föld!” (P. Howard)
 
Radikálisan átalakult, amit egykor filmnek, mozgóképnek neveztünk. Az anyag, a formálás, a hozzáférés. Valójában mit is csinálunk, amikor a zsebünkből a mobilunkat elővéve a világ felé fordítjuk a kamerát, megnyomjuk a gombot, majd kis idő múlva újra, és a harmadik kattintással a rögzített adathalmazt elküldjük például a youtube-ra? Vagy nem is kell harmadik gombnyomás, mert akár “élőben” is adhatunk. Mi ez: film? videó? televízió? Az MKE Intermédia Tanszéke az összes művészi kifejezésre alkalmas technikai médiummal foglalkozik: celluloid alapú filmkészítéssel, analóg videóval, a digitális lehetőségekkel, interaktív multimédiával. Az aktív munka s a múló idő ajándéka, hogy az elmúlt harminc év mediális-művészeti változásait napi gyakorlatként lehetett követni. Talán itt van az összegzés vagy konklúzió ideje is. Példák: Videó nem videó (Pixel Galéria) Film az ablakban (A 38 hajó), foto(an)archív (Labor Galéria) Videó: akkor és most (MAGMA).