A beszélgetésekre a fesztivál központi helyszínén, az épület galériáján kerül sor, az ettől való eltérést külön jelöljük az adott programnál.
A kép megmozdul
Regisztráció erre a beszélgetésre (A többi beszélgetés nem igényel regisztrációt)
2021. szeptember 25. szombat. 16:30-18:00.
A Kép megmozdul című beszélgetés a Látkép 2020 konferencia azonos című szekciójához szorosan kapcsolódik. A két, azonos című programban a tematika közös: képienkről, de leginkább a művészeti szándékkal létrehozott képeinkről kinematográfiai kontextusban, a mediálisan összetett film keretében gondolkodunk. A mozgó és állókép közti mediális határjárások kérdésének színrevitelét itt, azonban a konferenciától eltérőn oldottabb formában, egy vetítéssel egybekötött beszélgetésben tervezzük. Betekintést kapunk a leginkább festészetéről ismert Czene Márta álló- és mozgóképes munkáiba, valamint az ugyancsak inkább festményeiről és rajzairól ismert Uray-Szépfalvy Ágnes animációs munkáinak keletkezéstörténetébe. Megismerkedhetünk a Berlinben élő alkotópáros Hámos Gusztáv és Katja Pratschke médiaművészek fotófilmjeinek inspirációs hátterével, a filmkészítésben és performanszban jártas sokoldalú képzőművész Révész László László alkotófolyamatával, és ízelítőt kapunk Mátrai Péter építész-zeneszerző képi világából, a zenei ritmusra pulzáló, akusztikus képszekvenciáin kívül fotóalapú munkáiból. Ezen a késődélutáni programon az elméleti kérdéseken túl a vizuális gondolkodás nem könnyen verbalizálható berkei felé indulunk, és talán az elbeszélés módok újabb formáinak izgalmas lehetőségei felé haladunk. Meglátjuk. Ráhangolódásként olyan egyszerűnek tűnő kérdéseket érdemes feltenni, hogy egyáltalán: miért mozogjon a kép, és tényleg mozog-e a mozgókép?
Helyszín: FUGA – Budapesti Építészeti Központ (1052 Budapest, Petőfi Sándor utca 5.)
Beszélgetés Csontváryról - Tímár Árpád munkássága tükrében
2021. szeptember 24. péntek. 14:30-16:00.
Erdélyi török szőnyegek – Könyvbemutató és beszélgetés
2021. szeptember 25. szombat. 14:30-16:00
Az Iparművészeti Múzeum magyarul és angolul kiadott Erdélyi török szőnyegek című kötete egyrészt feltárja az 1914-es szőnyegkiállítás szervezésének történetét, a kiállításon bemutatott szőnyegek eredetét; másrészt egy páratlan nyomozás eredményeképpen közzéteszi, hogy az 1914-ben Budapesten kiállított szőnyegek jelenleg hol találhatók. A kiadvány hiánypótló, mivel az 1914-es kiállítás kapcsán tervezett nagyszabású illusztrált katalógus sohasem jelent meg, miközben a kiállítás jegyzéke a nemzetközi szőnyegkutatás egyik kiindulópontja. A kötetben a szőnyegkiállítás történetét Horváth Hilda és Pásztor Emese tanulmányai dolgozzák fel, megannyi, korábban ismeretlen adattári dokumentum segítségével. A kötetben közreműködő erdélyi kutatóknak – Ziegler Ágnes, T. Horváth Iringó és Csáki Árpád –köszönhetően részletes feldolgozásra került az Erdélyi Szász Evangélikus Egyház, illetve az Erdélyi Református Egyház szőnyegeinek sorsa, továbbá a Háromszéken egykor fellelhető szőnyegek története. A katalógusban az egykori kiállítás 312 szőnyegéből 251-et sikerült azonosítani. Valószínűleg számolni kell bizonyos szőnyegek pusztulásával is – de kutatás nyomán egyértelművé vált: a nagy európai és amerikai múzeumok „ismeretlen eredetű” szőnyegeinek jelentős része Erdély területéről került a műkincspiacra. A kötetet és a beszélgetést mindenkinek ajánljuk, aki a történeti Erdély művészettörténete, valamint a műgyűjtés és muzeológia története iránt érdeklődik.
A kötetet bemutatja, és a beszélgetést vezeti: Mikó Árpád, igazgató (BTK Művészettörténeti Intézet)
A résztvevők:
Hagyományőrzés és tudomány
2021. szeptember 25. szombat. 11:30-13:10.
Számos olyan területe van a bölcsészettudományoknak, amelyek valamilyen módon túllépik a tudományosság kereteit. Ennek izgalmas példája a hagyományőrzés és kézművesség, melynek művelői általában nem (vagy csak részlegesen) rendelkeznek tudományos háttérrel, holott munkáik történeti forrásokon, régészeti leleteken alapulnak. Bár fókuszpontjuk sok esetben ugyanaz, legtöbbször mégis mély szakadék tátong a hagyományőrzők és tudományos kutatók között. Miért alakulhatott ki ez az ellentét? Juthat-e hasonló vagy komolyabb eredményre a nem tudományos képzettséggel rendelkező, csupán tapasztalati úton dolgozó kézműves, mint a tudós? Lehet-e valaki tudományos ember és egyúttal hagyományőrző? Járhat-e kéz a kézben a tudomány és hagyományőrzés? Ezek a kérdések szolgálnak a beszélgetés kiindulópontjául. A beszélgetés résztvevői a bölcsészettudomány, hagyományőrzés és kézművesség különböző területeiről érkeznek.
A beszélgetést vezeti: Somogyvári Virág (BTK Művészettörténeti Intézet)
A résztvevők:
Ki, merre, hogyan? Pályaorientációs beszélgetés
2021. szeptember 23. csütörtök. 17:00-18:40.
A művészettörténet-képzés virágkorát éli, harminc év alatt négyszeresére nőtt a képző egyetemek száma: 2020-ban Budapesten három, Kolozsváron egy tanszéken lehet képesítést szerezni. A tanszékek között szemléletben, hangsúlyokban markáns különbségek vannak, de a hallgatók szempontjából közös pont az elhelyezkedés kérdése, amely már jóval az egyetem előtt felmerül. Az elmúlt harminc évben a szárba szökkenő képzésekkel párhuzamosan megszűnt az elhelyezkedés biztonsága, és nélkülözhetetlenné váltak az átgondolt egyéni stratégiák. A beszélgetésen részt vevő művészettörténészek az elmúlt 5–10 évben végeztek MA tanulmányaikkal, a beszélgetés az életpályáik hasonlóságain, különbözőségein alapulva kíván rámutatni azokra a készségekre, képességekre és stratégiákra, amelyek a szakmai eredmények mellett szükségesek lehetnek a kívánt szakmai életpálya eléréséhez.
A beszélgetést vezeti: Székely Miklós (BTK Művészettörténeti Intézet)
A résztvevők:
Kinek írjuk a művészettörténetet?
2021. szeptember 24. péntek. 16:30-18:10.
Tudományos kutatásaink, szakmai publikációink szakmánk magvát alkotják. Ám idővel elfogy körülöttünk a levegő, ha ezzel párhuzamosan nem gondoskodunk a saját közönségünkről, nem próbáljuk megszólítani azokat is, akik a művészettörténet tágabb, laikus, műkedvelő közönségét alkotják. A helyzet elsőre tragikusnak tűnik, hiszen az általános és középfokú oktatás tantervei már csak "nyomokban tartalmaznak" művészettörténeti ismeretanyagot, sőt a felsőfokú oktatás színvonala is meredeken zuhan. Eközben ugyanakkor a művészet története sokakat érdeklő terület. Kérdés, hogy milyen eszközök, csatornák állnak rendelkezésre ahhoz, hogy közérthetően, szórakoztatóan tudjunk beszélni tudományunkról. A tét magas, közvetve a művészettörténész szakma társadalmi legitimitása maga. Kerekasztal-beszélgetésünkön e kérdéskör területeinek egy-egy képviselőjével igyekszünk képet alkotni arról, hogy mi a helyzet a művészettörténeti tudásátadással és ismeretterjesztéssel az oktatásban, a múzeumpedagógiában, a folyóirat- és könyvkiadásban, valamint a tanfolyamok (felnőttképzés) területén.
A beszélgetést vezeti: Révész Emese (Magyar Képzőművészeti Egyetem)
A résztvevők:
Bordács Andrea (ELTE SEK Vizuális Művészeti Intézet)
Gál Katalin (Vince Kiadó)
Joó Julianna (Iparművészeti Múzeum)
Radák Judit (Freeszfe Egyesület)
Kokas Nikoletta (Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium, Budakeszi)
Tatai Erzsébet (BTK Művészettörténeti Intézet)
Topor Tünde (Artmagazin)
