Szekcióvezető: Hornyik Sándor
2021. szeptember 23. csütörtök. 9:30-11:30.
A szekció előadásai a szellemtudományoktól a hungarofuturizmusig ívelően arra keresik a választ, hogy a magyar vizuális kultúra az elmúlt száz évben hogyan reagált a globális esztétikai és politikai kihívásokra. Vajon a magyarországi művészet modern történetét milyen mértékben határozták meg az univerzális, az internacionális és a globális nézőpontok és elméleti rendszerek? A Kelet és a Nyugat, az Észak és a Dél időben és térben is folyamatosan változó kulturális térképén hová érdemes pozícionálni Magyarországot a 21. század elején? Vannak-e egyáltalán a magyar képzőművészetnek olyan erős narratívái, amelyek egy sajátos helyet tudnak kijelölni számára Európán, illetve Közép-Európán belül? És ha vannak, akkor ezeket a narratívákat vajon milyen kulturális és politikai célok formálják, és miként dolgozzák fel egy – egyszerre valódi és képzeletbeli – hely globális lokalizációjának nyelvi és kulturális paradoxonát, ami éppúgy áthatja a „magyar műhely” eszmeiségét, mint az önkolonializáció diszkurzusát?
László Zsuzsa
A kelet-európai művészet fogalmának kialakulása és kritikája – a közös nyelv, a kulturális fordítás és a félreértés alakzatai
A kelet-európai művészet fogalmát, a fogalom legitimitását és relevanciáját övező viták máig meghatározzák a magyar művészet globális kontextusát. Az előadás egy felvetést mutat be, mely szerint a kelet-európai művészet fogalma nemzetközi művészeti események szituációjában, különböző értelmezési horizontok konfrontációjából keletkezett a hetvenes évek folyamán. Bár a fogalom azóta számos elméleti keretben historizálódott, a régió művészetének transznacionális recepcióját meghatározó művészetelméleti alapvetések, illetve ezek különbségei máig feldolgozatlanok. A hetvenes években egyre több kelet-európai művész került kapcsolatba külföldi művészekkel, kurátorokkal, művészettörténészekkel a régión belül, illetve azon túl. Az előadásban nemzetközi művészeti események és publikációk kapcsán folytatott levelezések, eszmecserék, viták, az ezekben a szituációkban újra-kontextualizált művek és művészeti gyakorlatok valamint a korszak lokálisan eltérő művészetelméleti diskurzusainak elemzésére és összevetésére vállalkozom.
Lantos Edit
Kémlelő ablak vagy széles horizont? A Nyugat korszerű építészeti nyelve és annak magyarországi adaptációja
Egy 2006-os tanulmányomban már felvetettem, hogy a magyar építészek szakmai tájékozódása kevésbé volt korlátozott, mint a képzőművészeké. Nemcsak a magyar építészeti sajtó bizonyítja ezt, melyben már az ötvenes évektől hangsúlyosabb volt a kapitalista Nyugat, mint a szocialista tábor építészetének bemutatása, hanem például a Magyar Építőművész Szövetség fennmaradt közgyűlési jelentései is, melyekben a személyes kapcsolattartások különböző formáival (előadások, tanulmányutak, vándorkiállítások) találkozunk. Előadásomban a magyar építészettörténetben kiemelkedőként számon tartott hollóházi templom példáján szeretném felvázolni a keleti és nyugati hatások csatornáit. Ezen felül kísérletet teszek arra is, hogy néhány, korábban elhanyagolt szempont bevonásával láttassam az épület helyét és jelentőségét a korabeli építészeti termésben.
Timár Katalin
Adaptáció és legitimáció. A posztmodern elmélet megjelenése Magyarországon
Az előadás a posztmodern elmélet magyarországi recepciójával kíván foglalkozni. Az 1980-as évek második felében, amikor egyáltalán megjelent nálunk ez a fogalom, számos félreértés és leegyszerűsítés övezte. Erre jó példa a Medvetánc folyóiratban 1987-ben megjelent körkérdés, ahol vezető filozófusokat, művészettörténészeket, irodalmárokat, esztétákat kérdeztek a posztmodernről. Egyrészt azt szeretném megvizsgálni, hogy a magyar hivatkozások – melyek szinte kivétel nélkül elítélően használják a fogalmat – milyen elméleti szakirodalomra utalva kárhoztatják a posztmodernizmust, másrészt pedig azt, hogy mindez a meglehetősen elfogult megközelítés hogyan csapódott le a 80-as évek végének magyar művészetelméletében, különös tekintettel Hegyi Lóránd írásaira. Úgy tűnik, mindez beleillik egy nagyobb historiográfiai narratívába, ahol az ún. „nyugati” elméletek nálunk újra és újra egyfajta majmolásként, divatkövetésként értelmeződnek, mintha létezne olyan művészetelmélet, ami „őshonosan” Magyarországon született volna meg.
Turai Hedvig
30 évvel később: holokauszt és rendszerváltás a művészetben
Egy történész szellemes megfogalmazása szerint 1989, a kétpólusú világrend összeomlása, a kelet-európai rendszerváltás, a kapitalizmus világméretű győzelme nem a történelem végét hozta el, ahogyan Fukuyama vélte, ellenkezőleg: 1989 semmit sem változtatott meg olyannyira, mint a múltat. A nagy kérdés az egykori szocialista országokban akkor az volt, melyik diktatúra szedett több áldozatot, a kommunista vagy a fasiszta. Az 1989 óta eltelt három évtizedben, a vizsgált országokban ez az emlékezet-versengés különböző módon zajlott, és a művészetben különböző módokon jelent meg. Azt szeretném vizsgálni, hogyan viszonyult a művészet a történelmi múlthoz akkor, amikor már szabadon tehette, hogyan segítette az emlékezeteket, hogyan alakult ez az emlékezet-művészet az egykori keleten és az „egykori” nyugaton, Magyarországon és globális összefüggésben a művészetben, és ha ezeket összevetjük, hogyan magyarázhatóak a szemléletbeli eltérések vagy hasonlóságok, a művészi attitűdök.
András Edit
Kis nagy elmélet - Lokális és globális közé szorult diskurzusok, keretek
Majd tíz évvel ezelőtt a MoMe-n tartott hasonló, bár kisebb léptékű szakmai konferencián a Kutyaszorítóban című Tarantino film nyomán Művészettörténet kutyaszorítóban címmel arról beszéltem, hogy ki írja a (kortárs magyar) művészet történetét, kik a választott és önjelölt szereplői a történetnek. Jelen konferencián a Kis nagy ember című, 1970-es filmet használva metafóraként, a világok közé szorult diskurzusokat (ellen, alter, off, paralell, horizontális, partizán) és térbeli (geopolitika: nemzeti, transznacionális, regionális, transzperiferiális) illetve időbeli (kronopolitika) kereteket, azaz a lokális elméleteket (menekülési útvonalakat) venném számba, amelyek mentén, a szűkebben vagy tágabban értelmezett lokális művészettörténet íródhat a globalizálódó kortárs művészeti gyakorlat korában.