Szekcióvezető: Mecsi Beatrix
2021. szeptember 23. csütörtök. 17:00-18:40.
Az utazás, helyváltoztatás, a saját szülőföldről való eltávolodás tapasztalatainak lenyomata a művészetben sok érdekes vizsgálati szempontot vet fel. Egy adott területen létrehozott ábrázolások, szimbólumrendszerek más kultúrába kerülve milyen változásokon esnek át és miért? Összefügg-e fizikai és kulturális távolság a tárgyak értelmezésével, megítélésével? Ha nem csupán szomszédos területekre, hanem ennél távolabbi kultúrákba kerülnek át műtárgyak – ahogy például kelet-ázsiai tárgyak Európába kerültek –, hogyan változik meg kontextusuk, funkciójuk, értelmezési kereteik? Mennyiben kapcsolódnak hozzájuk új és más jelentések, és ezek hogyan alakulnak át az idők során? Kikhez kapcsolódik e jelentésváltozások tudatosítása, az eredeti vagy az új közeg szereplőihez? Ezzel párhuzamosan a hazájukat elhagyók és új országban letelepedők új identitásuk konstruálása során nem egy esetben otthonról hozott tárgyakat értelmeznek újra. A saját kultúrájukhoz való visszakapcsolódás mutatja identitáskeresésüket, amely együtt járhat a szülőföld kultúrájának önreflektívebb megértésével. A szekció előadásai a fenti kérdésekre keresik a válaszokat.
Lázár Imre
A kultúrák közötti kommunikáció lehetőségei és csapdái
A kultúrák közötti kommunikáció szemiotikai szempontból vizsgálva nem más, mint a másik kultúrából érkező üzenetek, kódolt jelrendszerek („szövegek”) továbbítása, megfejtése és befogadása. A nemzetközi kommunikációs folyamatban az üzenetet az „A” kultúrára jellemző kódokkal kódolják, amelyet a címzett a „B” kultúrára jellemző kódokkal igyekszik dekódolni. Amennyiben a két kultúrára jellemző kódok jelentősen eltérnek, az üzenet megfejtése nem lesz sikeres. Ahhoz, hogy a különböző kultúrák között kommunikáció jöjjön létre, több feltételnek kell teljesülnie. Egyrészt, a kultúrák sok egyetemes kódot használnak, amelyek mindegyik kultúrában azonosak vagy hasonlóak, így az üzenet egy része nagy eséllyel eleve megfejthető. A kommunikáció másik feltétele a nyitottság, a másik jelrendszer megtanulásának szándéka, igénye, illetve lehetősége. Ettől függ, hogy megértés, empátia és együttműködési készség, vagy félreértés, előítélet és ellenségkép alakul-e ki a különböző kultúrák között. Az előadás Sass Brunner Erzsébet (1889–1950) és leánya, Brunner Erzsébet (1910–2001) festőművészek munkásságán keresztül, konkrét példákon mutatja be a kultúrák közötti kommunikáció lehetőségeit és csapdáit. A két magyar művész 1929-ben vágott neki a világnak, hogy Itálián, Líbián és Egyiptomon át eljussanak Indiába. Innen 1935-ben indultak tovább Japánba, az Egyesült Államokba, majd Angliába. 1938-ban rövid időre hazautaztak Magyarországra, de hamarosan visszatértek Indiába, és végleg ott telepedtek le. Művészetük ott teljesedett ki igazán, bámulatos azonosulási képességgel szívták magukba az ország kultúráját, szellemi örökségét. Az Európából hozott festészeti látásmód és India ősi szellemisége sajátos szintézisre lépett művészetükben. A Brunnerek kultúrák közötti közvetítő szerepe, illetve hazai és külföldi recepciójuk számos következtetés levonására alkalmas a kultúrák közötti kommunikáció kérdéseinek vizsgálata során.
Kelényi Béla
A régi Démonnő és az új Tibet
A Lhaszában élő festőművész, Gade (1971) régóta értelmezi át a tibeti világban egyre nagyobb helyet elfoglaló nyugati kultúra számára ikonikussá vált jelképeit. 2006-ban kiállított, A Démonnő című festményében azonban az egyik legrégebbi tibeti mítoszt megjelenítő, a buddhizmus előtti Tibet területét megtestesítő óriás Démonnő alakját hozta a közelmúlt és jelen világával kapcsolatba. A 11 részből álló műalkotás a hagyományos tibeti thangka-festészet eszköztárával alakít át egy olyan képet, amely ugyan a tibeti hagyományt jeleníti meg, de maga az ábrázolás csak nemrég vált hagyományossá. Az előadás megpróbálja bemutatni, hogyan alakulhatott ki a 7. századtól a 19. századig tartó hatásokon keresztül a Tibetet megjelenítő Démonnő ábrázolása, s hogy alakította ki ebből Gade a maga Tibet képét, de néhány általánosabb kérdést is felvet. Hogyan értelmeződik át a múlt hagyománya a jelenben, képes-e a jelenben is változatlanul élő hagyomány befogadni ezeket az átértelmezéseket, illetve mi az így létrejött új szituáció jelentésköre?
Lázár Marianna
Az ókori kínai Négy Égtájőr-kultusz motívumainak koreai és japán integrációja
A kínai totemisztikus hagyományokra visszavezethető Négy Égtájőr isten kultusza és a kultusz alakjaihoz társított taoista szimbólumrendszer nem csak az ókori kínai kultúrában, de az egész kelet-ázsiai régió, így az ókori koreai királyságok és Japán ókori arisztokrata kultúrájában is meghatározó elemmé vált. E kultusz a Kínában létrehozott kozmológiai szimbólumrendszerével a császári udvar temetkezési, térelrendezési és díszítési hagyományaira fejtette ki leginkább hatását. Motívumainak jellegzetes ábrázolása a Han-kortól fokozatos fejlődésnek indult és tovább terjedt az ókori koreai államokba, majd hazájában újszerűnek számító festmények és domborművek formájában a japán művészeti kultúrában is megtalálta helyét. Előadásomban sírfreskók és domborművek vizsgálatán keresztül kísérlem meg bemutatni, hogy a Kínától való „eltávolodás” miatt milyen változásokon estek át az eredeti motívumok a különböző korszakokban, milyen módon idomultak a befogadó ország kulturális-művészeti hagyományához, és vajon milyen mértékben tudták az integráció ellenére megőrizni eredeti kínai rendeltetésüket.
Szijártó Zsolt
A migráció vizuális dokumentumai. Egy berlini esettanulmány
Az előadás egy nagyobb empirikus kutatás része, amely a berlini magyarok generációs csoportjait vizsgálja, a 80-as évek elejétől egészen napjainkig. A kutatás során több olyan vizuális dokumentumgyűjtemény is előkerült, amelyben a migrációs folyamat résztvevői dokumentálják saját helyzetüket, fizikai és társadalmi környezetüket, s egy belső, tapasztalatközeli rálátást kínálnak egy speciális élethelyzet körülményeibe. Egyetlen – a vizualitással több szinten is foglalkozó – szerző a 80-as évektől egészen máig készített fotói állnak az előadás középpontjában, melyek kapcsán azt vizsgáljuk, miképpen lehet forrásnak, adatnak tekinteni ezeket a szisztematikusan készített, a mindennapi élet legkülönbözőbb színtereit bemutató fotókat, a migráció milyen eseményei, helyszínei, rétegei jelennek meg
bennük, amelyek egy interjúhelyzet során esetleg rejtve maradnak.
bennük, amelyek egy interjúhelyzet során esetleg rejtve maradnak.