Szekcióvezető: Pócs Dániel
2021. szeptember 23. csütörtök. 15:00-16:40.
A műalkotás értelmezési lehetőségeit alapvetően meghatározza, milyen ismeretanyaggal rendelkezett annak alkotója, esetleg a mű létrejöttére befolyással bíró megrendelő. A programadó személy műveltségének, tanulmányainak, olvasmányainak, kapcsolati hálójának, utazásai során szerzett tapasztalatainak, az általa begyűjtött vizuális információknak a lenyomatát detektálhatjuk a műalkotásokon, és ezek feltérképezése régóta komoly kihívást jelent a művészettörténeti kutatás számára. A késő középkor és a kora újkor korszakával foglalkozó előadások egyes művek vagy műcsoportok mögött sejthető tudásmintázatokat mutatnak be; a szekcióban elhangzó esettanulmányok eltérő értelmezési lehetőségeket tárnak fel, modellezik egyes alkotók (programadók) kapcsolati hálóját, feltárják a művek írott vagy vizuális forrásait.
Farbaky Péter
Aragóniai János bíboros szerepe Mátyás magyar király műpártolásában
A magyarországi Mátyás-kori, kora reneszánsz művészet kialakulásában nagy szerepe volt a Nápolyi Királysággal való kapcsolatnak. A hazai művészettörténeti kutatás az utóbbi években ismerte fel Beatrix királyné működésének fontosságát, ám lényegesen kevésbé ismert bátyjának, Aragóniai Jánosnak a tevékenysége. A bíboros kora egyik legfontosabb könyvtárát hozta létre, s más művészeti ágak (ötvösség, építészet) területén is jelentős mecénásnak bizonyult. Két magyarországi útja lehetővé tette, hogy a magyar királyi udvarra közvetlen befolyást gyakoroljon, Mátyás pedig esztergomi érsekké nevezte ki sógorát. Előadásomban azokat a csomópontokat szeretném felmutatni, megragadni interdiszciplináris eszközökkel, ahol valószínűsíthető az itáliai reneszánsz egy jelentős műpártolójának hatása Mátyásra, aki nemcsak a nápolyi udvar, de főként Róma művészeti hatását is közvetítette a budai udvar számára.
Páll Evelin
Megjegyzések Serlio második könyvéhez
Az előadás két fő kérdéskörre kíván koncentrálni: A Sebastiano Serlio második könyvének (Il secondo libro di perspettia, Párizs, 1545) első részében fellelhető első két hiba jó ideje ismert, már Vignola-‐Danti (1583) is reflektált rájuk. Azonban az utolsó pontatlanság elemzése, amely eddig a szakirodalomban alig került terítékre, megkívánja annak vizsgálatát, hogy a rajz és a modello milyen szerepet töltött be az építészeti alkotó folyamatban a 15–16. században, s az összefüggés az egyes traktátusokban mely fogalmak segítségével került megszövegezésre. S főként: ezen korabeli források ismerete igazolható-‐e a Perspektíva második könyvében? Elmozdul-‐e és milyen irányban a feltételezett forrásaitól a Rómában, Velencében, Bolognában és Párizsban is működő Serlio, mind a perspektíváról írottak szövegét, mind annak képanyagát tekintve? Végül: vajon ez utolsó pontatlanság hatása kimutatható-‐e a korszak egyes festészeti, grafikai emlékein, s ha igen, mi a jelentősége a képi compositio történetének szempontjából?
Derzsenyi Dávid
Egy beszervezési kísérlet tézislapjai? Metszetek és metszéspontok humanista hálózatokban
Isaac Vossius (1618-1689) holland humanista, a Respublica literaria elismert tagja, a 17. századi korai felvilágosodás ismeretelméleti átalakulásának egyik jellegzetes alakja. Rendkívül gazdag magánkönyvtárának gyűjtési stratégiája egy szabadúszó, szabadgondolkodó szerepfelfogását is tükrözi. Gyűjtemény a gyűjteményében a Speculum Romae Magnificentiae metszet- és térképlapjainak eredeti kötésben fennmaradt kompilációja. E metszetalbum-városatlasz hibrid a gyűjtő szakmai profiljáról és rendszerezési szempontjairól is árulkodik, egyedi lapjainak jórészét a 16. századi Rómában működő Lafreri-kör adta ki. Vossius Speculumának két kötetét – az antik és a modern Róma képi enciklopédiáját – 17. századi barokk tézislapok teszik még különlegesebbé, ami alapján a gyűjtő 1642-es itáliai grand tourjának állomásai is kirajzolódnak. A Barberini és Medici klientúra tagjai talán épp a fiatal holland peregrinus áttérítésének és beszervezésének reményében ajándékozták a reprezentatív metszetlapokat. E műtárgyegyüttes esettanulmányán keresztül megmutatkoznak az északi, textuális-kritikai-filológiai és a déli, képi-kontemplatív-konzultatív ismeretközvetítés közötti kulturális különbségek is.
Ugry Bálint
Hungariae regum vitae et effigies. Egy magyar uralkodósorozat a lotaringiai udvarból (1607)
Az Österreichische Nationalbibliothek Sammlung von Handschriften und Alten Drucken őriz egy, a magyar királyok (latin nyelvű) életrajzait és arcképeit összegyűjtő kéziratos, illetve kézirajzos kötetet, amely 1607-ben Nancyban, a lotaringiai hercegi udvarban született. A munka nem ismeretlen a (magyarországi) kutatás számára, de tanulmány még sosem foglalkozott vele. Jelentősége ugyanakkor vitathatatlan: a Hungariae regum vitae et effigies az első ismert, magyar királyokat ábrázoló arcképcsarnok a kora újkorban; a Képes krónika és a Thuróczi-krónika után a harmadik olyan mű, amely a Magyar Királyság uralkodóinak portréit tartalmazza. Előadásomban vizsgálom a munka szerzőjének – Balthasar Guérin számvevőszéki tanácsosnak – műveltségét; a történeti (és kortárs eseményekről való) tudás megszerzésének korabeli lehetőségeit; a 16. században gombamód szaporodó és (elsősorban) az egyes uralkodódinasztiák legitimációját szolgáló uralkodósorozatok képeinek „kölcsönözhetőségét”, illetve ehhez kapcsolódóan a hitelesség kérdését.