Szekcióvezető: Kiss Erika
2021. szeptember 24. péntek. 11:30-13:10.
A tárgyak (kisművészeti, iparművészeti emlékek) kutatásában az utóbbi évtizedekben azok a megközelítések váltak meghatározóvá, amelyek a tárgy létrejöttén túl annak egész élettörténetét, fennmaradását, örökítését vizsgálják. Ezek során a tárgyak társadalmi biográfiája, létük különböző fázisaiban betöltött funkciójuk, diszfunkciójuk, átalakításuk, csonkításuk vagy kiegészítésük, illetve a tulajdonosváltások kerülnek a középpontba. A szekció előadásait a tárgyak keletkezésük utáni élete, fennmaradása foglalkoztatja, amelyben materiális-technikai jellemzőik és jelentésük változása, valamint a rájuk vonatkozó képi és írott források egyaránt szerepet kapnak. A komplex vizsgálat túlmutat a stílus- és technikatörténeti narratíván, és alkalmazásával a tárgyak keletkezésének idejére, létrejöttük körülményeire vonatkozó releváns információk nyerhetők.
Gulyás Borbála
Újlak város kiváltságlevele és sorsa 1526 után
II. Lajos király 1525-ben erősítette meg Újlak városának a privilégiumait. A pergamen oklevél miniatúradísze Budán készült. Füzet formátumban állították ki és egy fa kazettában helyezték el, amely egy nagyméretű, vaknyomásos bőrkötéssel ellátott könyvet imitál. Újlakot 1526-ban elfoglalták a törökök. 1528-ban már Nagyszombatban írták össze a város templomaiból származó kincseket és az oklevelet. Majd a kétládányi ötvösművet és paramentumot Bécsbe szállíttatták, hogy ott háborús célokra fordítsák. Az oklevél a 18. században a bécsi Udvari Kancellárián bukkant fel, majd az itteni könyvtárba került.
Kovács Mária-Márta
Szétszóródott egység. Kora újkori ötvösműkészletek rekonstruálása
A kora újkori nemesi tárházak készleteit, városi polgárok ötvösgyűjteményeit legtöbb esetben csak a levéltári forrásokból, leltárakból ismerjük. A hat, tizenkét, huszonnégy darabból álló tál-, illetve pohárkészletek az évszázadok során szétszóródtak, mindössze egy-két múzeumi gyűjteménybe került darabját ismerjük. A református és unitárius egyházi gyűjtemények ezeknek a készleteknek a rekonstruálására adnak lehetőséget. Serédi Zsófia tál-, Henter Pál és Kendeffi Pál nemesek tölcséres pohár-, illetve Mathias Rauth polgár talpas pohárkészletének darabjait sikerült azonosítani. A levéltári kutatás során egy-egy alkotás több évszázados története tárul elénk, megtudhatjuk, hogy hányszor és mi módon cseréltek gazdát, hogyan váltak világi használatból egyházi gyűjtemény szerves részévé, ezzel párhuzamosan a készletek további darabjai milyen „életutat” jártak be. Előadásunk az egyházi, múzeumi és magángyűjtemények közötti átjárhatóságra, az együttértelmezés lehetőségeire hívja fel a figyelmet.
Ziegler Ágnes
A középkor és a brassói szászok 18. századi önazonossága, változó tárgyaik tükrében
A brassói szász evangélikus közösség a reformáció után, a konfesszionalizáció időszakában és a Habsburg hatalomátvétel idején ismételten törekedett önazonosságának kifejezésére és ezáltal társadalmi és politikai szerepének meghatározására. Tették ezt az evangélikus közösségekre általában jellemző módon, középkori történetükhöz és tárgyállományukhoz fordulva. Így alakultak középkori katolikus miseruhák az evangélikus istentisztelet kérelmeinek megfelelő liturgikus ruhákká, középkori oltárok átfestés révén evangélikus ikonográfiájú képekké, pótoltak középkori eredetű úrvacsora-kelyheket gótizáló modorban vagy készítettek kapuszárnyat középkori faragott lécek felhasználásával. Az előadás eme tárgyak transzformációit vizsgálja, a változás mozgatórugóinak felfedésével, illetve az átalakulás módszerének elemzésével.
Bellák Gábor
Miből lesz a főmű, miből lesz a kánon, avagy mi történik egy tárggyal a múzeumban?
Már-már szinte közhelyes megállapításnak tűnik, hogy a műalkotás a múzeumban elveszíti eredeti kontextusát. A múzeum tehát dekontextualizál, de ugyanakkor rekontextualizál is, vagyis új kontextust teremt a tárgy megértéséhez. Mielőtt elfogadnánk ezt a kézenfekvőnek tűnő igazságot, tegyük föl azt az elemi kérdést is, hogy vajon tulajdonképpen mi tekinthető „eredeti kontextus”-nak? Előadásomban szeretném megvilágítani, hogy a legtöbb esetben tulajdonképpen maga a múzeum az, ami kontextust teremt, s ebből következik, hogy vannak olyan alkotások, amiknek egyenesen maga a múzeum az eredeti kontextusa. Ezzel összefüggésben szeretném a „főmű-képződés” és a kánon-képződés kérdéseit is megvizsgálni néhány „főmű” kapcsán.