Mihaszna művészettörténet?

 
szekcióvezető: Zwickl András
2021. szeptember 24. péntek. 14:30-16:10.
 
A művészettörténet-tudomány számára időről időre esedékes önvizsgálat szükségessé teszi a diszciplína, illetve gyakorlásának értelmére és hasznára vonatkozó alapvető kérdések és az azokra adható aktuális válaszok megfogalmazását. Ezt manapság nemcsak a szakma képviselői számára mindig is elengedhetetlen önreflexió teszi indokolttá, hanem a külvilág felől érkező egyre erősebb legitimációs elvárások is. A konferencia szekciójában mind általánosabb kérdésfelvetések, mind konkrét esettanulmányok formájában azzal foglalkozunk, hogy a különböző területeken (oktatás, múzeum, műemlékvédelem, tudományos kutatás, műkritika, kortárs művészet stb.) mi haszna van a művészettörténetnek a 21. században; miért tanuljon valaki művészettörténetet, miért menjen művészettörténésznek ma Magyarországon.
 
Baldavári Eszter
Rejtőzködő értékek – a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ missziói
 
A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ egy olyan egyedülálló intézmény, amely egy országos múzeumot foglal magában, valamint műemléki dokumentáció őrzése és feldolgozása mellett gyakorlati műemléki kutatásokat is végez. Az Építészeti Múzeum annak ellenére, hogy alapítása óta (1968) saját kiállítótérrel nem rendelkezik, kiállításainak megrendezésénél nemcsak arra törekszik, hogy a hazai kulturális események vérkeringésében részt vegyen, hanem arra is, hogy minél szélesebb körben ismertesse meg látogatóit az építészet világával, és segítse az építészet társadalmi beágyazódását. Az előadás konkrét esettanulmányokon keresztül mutatja be, hogy a Múzeum hogyan és milyen programok segítségével juttatja el az építészet üzenetét a mindennapi emberek és a szakma számára, miért tartja fontosnak a kortárs építészekkel folytatott kommunikációt, és miként kínál mentorprogramot a felsőoktatási intézmények hallgatóinak olyan felelősségteljes gyakorlati tevékenységet kínálva, amely motivációként szolgálhat a művészettörténésszé válás folyamatához. További példák rávilágítanak arra is, hogy a Múzeum és a Dokumentációs Központ hogyan járul hozzá Magyarország turisztikai fejlődéséhez, s milyen módon kíván szakmai értéket és erkölcsi iránymutatást adni a társadalom számára.
 
German Kinga
Interferenciák és konfliktusfelületek a művészettörténészi, kurátori és a múzeumpedagógusi gyakorlatokban
 
Előadásom arra keres válaszokat, hogy melyek azok a betöltendő szerepkörök és szükséges képzettségi területek, amelyekkel a szakembereknek az identitásukat újra és újra megfogalmazni kényszerülő magyarországi múzeumokban is rendelkezniük kell. Napjaink nemzetközi szakmai fórumainak definíciós törekvései abba az irányba mozognak, aminek eredményeképpen a múzeumok a társadalmak integratív részei. A legújabb nemzetközi szakirodalomra és saját oktatói gyakorlatom pár példájára támaszkodva, útvonalakat vázolok fel Dewey Inquiry- modelljétől, a „posztreprezentatív kiállítási téren” (Rogoff) keresztül, a "radikálisan demokratikus múzeumig" (Sternfeld). A MOME múzeumi-és kultúramenedzsment szakirányú továbbképzés résztvevőinek és gyakorlati helyszíneket megismert designmenedzser hallgatóinak körében gyűjtött adatokból, egy problématérkép bemutatásával, arra hívjuk fel a figyelmet, hogy melyek a szakma tipikus konfliktusos felületei. A képzések korszerűsítése és a múzeumi intézményen belüli hagyományos szerepkörök rugalmassá tétele, felbontása nélkül, az interferenciák tudatosítása és transzdiszciplináris jellegű szerepkörök támogatása, aligha valósítható meg.
 
Sidó Anna
Staffázs-figura vagy főalak? A művészettörténész pozícióinak lehetőségeiről
 
Előadásomban a felhívásban felvetett kríziskérdésekre, problémákra keresek válaszokat és újabb kérdéseket. Vizsgálatom középpontjában egy múzeumi területen működő 21. századi pálya áll, amelyben azt a problémakört vizsgálom, hogy miként formálódik a művészettörténész identitás múzeumi környezetben. Olyan szempontok segítségével kívánok reflektálni a dilemmákra, hogy a múzeumcsinálás trendjei milyen hatással vannak a szakma önmeghatározására, valamint olyan megnevezések mint a muzeológus, kurátor, gyűjteményi kurátor hogyan alakítják a „művészettörténészséget”. Arra is kitérek, hogy miként épülhet fel vagy le egy művészettörténész identitás, illetve ezzel összefüggésben maga a szakma milyen láthatósággal bír egy intézményen belül és kívül. E téma kapcsán kulcskérdés, hogy mik lehetnek a következményei annak, ha a művészettörténész láthatatlan marad, illetve mely stratégiák mentén maradhat látható. A múzeum keretrendszerében feltett miért menjen valaki művészettörténésznek kérdésre adható válaszok megfontolásakor elengedhetetlen azon is elgondolkodni, hogy a művészettörténészek a gyűjteményegységek alapos ismeretével rendelkező „lassú” csinálói lesznek-e a múzeumoknak vagy csupán kutatószolgálatosai az efemer kurátoroknak. Az identitás és a láthatóság önreflexív vizsgálatai pedig végső soron elvezethetnek a művészettörténet hasznosságának és értelmének patikamérlegre állításáig.
 
Szőnyeg-Szegvári Eszter
Örökségvédelem élesben, avagy hogyan lettem muzeológusból kőműves?
 
2015-ben még egyetemista voltam, amikor lehetőséget kaptam a nem sokkal korábban megszüntetett Képző-és Iparművészeti Lektorátus archívumának gondozására, amit az előző évben helyeztek el a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában. A Lektorátus akkor még egy plakát hátuljára nyomott hivatali pecsétként élt a fejemben, az adattári aállás pedig leginkább egy egzotikus nyelvvel ügyködő filológus munkájának tűnt. Az engedélyezés mindenható gesztusa mögött húzódó történeteket először a kibontakozó magyar design területén vizsgáltam meg, majd a hozzám érkezett kutatási kérelmek ösztönzésére elkezdtem foglalkozni az archívum legjelentősebb egységével, a köztéri művészettel és a híres-hírhedt kétezrelékes rendelettel. Néhány budapesti kerület felmérése után a látlelet egy korszak értéktelennek bélyegzett örökségének felgyorsult eltűnéséről tanúskodott. Ma az omladozó panel oldalán árválkodó sgraffito vagy az aluljáró csempefalának megmentéséért nem szólal föl a “szakma”, nem születik mozgósító hangvételű petíció. Miért nem akarunk tenni a városi szövet egyik karakteres rétegének láthatóságáért? Mit tehetünk a védelem nélkül maradt örökségért?