Szekcióvezető: Jékely Zsombor
2021. szeptember 25. szombat. 14:30-16:10.
A képek szerepe sokféle volt a középkorban: lehettek ereklyetartók vagy kultuszképek, devocionális képek vagy szent történeteket illusztráló képsorozatok, a liturgia során szerepet kapó műalkotások vagy a politikai reprezentáció szolgálatában álló ábrázolások. A múzeumokba, könyvtárakba került, vagy sokszorosan átalakított templomokban álló alkotások egykori szerepe nem mindig felismerhető. Az előadások a középkori műalkotásokból kiindulva és/vagy források segítségével rekonstruálják a művek egykori kontextusát és szerepét.
Tóth Csaba
Szent László-ábrázolások ikonográfiája az Anjou-kori magyar pénzeken
A Szent László-ikonográfia kapcsán a művészettörténeti kutatásban csak ritkán vagy egyáltalán nem kerülnek megemlítésre a numizmatikai emlékek, annak ellenére, hogy sok tekintetben egyedülálló ábrázolásmódot hordoznak. Fokozottan érvényes ez az Anjou-kor időszakára, amikor segítségükkel éppen a korai formakeresés stádiumai nem csupán térben és időben egymástól meglehetősen távol álló, szórványosan fennmaradt reliktumok révén tanulmányozhatók, hanem a hatalmas mennyiségben kibocsátott pénzérméknek mint szeriális produktumoknak köszönhetően szinte évről évre követhető végig a Szent László-alak változásának folyamata. A pecsétek mellett éppen a pénzek azok a médiumok, amelyek a legplasztikusabban hordozzák a központi hatalom világnézetét, a Szent László-ábrázolások változásaiban pedig a királyi udvar önkifejezésre irányuló szándékai érhetők tetten: a fiziognómia, fegyverzet és a ruházat egymástól meglehetősen eltérő megjelenítésének hátterében pedig nyilvánvaló okok sejlenek fel.
Somogyvári Virág
A csontnyergek eredeti használatának újfajta értelmezési lehetőségei
A későközépkori csontlapokkal díszített dísznyergek különlegességük ellenére kevéssé ismertek a hazai és nemzetközi művészettörténeti szakirodalomban. A zömében 15. század elején készült tárgyak ma a világ különböző múzeumaiban találhatóak meg. A nagyjából 34 darabból álló műtárgy-együttes kapcsán számos kérdés, probléma merül fel, melyeknek nagy részére írásos források hiányában nem tudunk biztos választ adni. A csontnyergekkel kapcsolatos talán legizgalmasabb kérdések eredeti funkciójukra vonatkoznak. Mi okból díszítették faragott csontlapokkal egy eredetire ülésre szánt hordozót, ami se lovasának, se a lónak sem lehetett kényelmes? Milyen esemény alkalmával használhatták a csontnyergeket, és vajon ültek-e egyáltalán rajta? Egyáltalán használatra készültek a nyergek vagy csupán dísztárgyként, reprezentációs célokból? Hogyan következtethetünk a tárgyak eredeti használati céljára a nyergek ábrázolásaiból kiindulva? Előadásomban elsősorban ezekre a kérdésekre keresem a választ, bemutatva a legfrissebb
kutatások eredményeit.
kutatások eredményeit.
Kónya Anna
Megjegyzések az oltár és a falképek kapcsolatához 15. századi erdélyi példák kapcsán
Bár a falképekkel való díszítés az oltárok képi dekorációjának széles körben elterjedt módja volt a késő középkor folyamán, ez az összefüggés viszonylag kevéssé kutatott. Ennek egyik oka, hogy a középkori oltárok későbbi elmozdítása folytán az oltárkép-funkció, illetve az oltárhoz való pontos térbeli viszony gyakran nem egyértelműen rekonstruálható. Az eredeti helyükön, viszonylag nagy számban fennmaradt falképek ilyen szempontú vizsgálata ezzel együtt fontos adalékokkal gazdagíthatja a középkori oltár és képi környezete kutatását, egyúttal elősegítheti az egyes falkép-kompozíciók, valamint a dekorációs programok egyes ismétlődő mintázatainak értelmezését is. Az előadás az erdélyi 15. századi falképfestészetből vett példákon keresztül a témaválasztás, a kompozíciós megoldások és a funkció összefüggéseit vizsgálja olyan ábrázolások esetében, amelyek egykor egy oltár díszítését képezték; célja egyben rámutatni a formai megoldások, valamint az oltár és a hozzá kapcsolódó falképek térbeli viszonyának sokféleségére.
Sarkadi Nagy Emese
'Zero waste’ - Egy 15. századi oltár két élete.
Nem ismeretlen jelenség, hogy már a későközépkorban korábbi évszázadok liturgikus tárgyainak, paramentumainak, retábulumainak újrahasznosított, az aktuális igényekhez alakított formájával találkozunk. A Keresztény Múzeum 1460-70 környékére illetve 1574-re keltezhető, középképén az “Infantia Christi” ábrázolását mutató triptichonja is kiváló példája egy ilyen átalakításnak. Esetünkben a későbbi beavatkozás ráadásul magán a műtárgyon dokumentált. Az eredeti ábrázolásokból és az átfestésekből, az írásszalagok szövegéből és a külső oldal donátorábrázolásának azonosításából kibontakozik a műtárgy érdekfeszítő élettörténete, eredeti helyének azonosítása és átalakításának részletei.
Nem ismeretlen jelenség, hogy már a későközépkorban korábbi évszázadok liturgikus tárgyainak, paramentumainak, retábulumainak újrahasznosított, az aktuális igényekhez alakított formájával találkozunk. A Keresztény Múzeum 1460-70 környékére illetve 1574-re keltezhető, középképén az “Infantia Christi” ábrázolását mutató triptichonja is kiváló példája egy ilyen átalakításnak. Esetünkben a későbbi beavatkozás ráadásul magán a műtárgyon dokumentált. Az eredeti ábrázolásokból és az átfestésekből, az írásszalagok szövegéből és a külső oldal donátorábrázolásának azonosításából kibontakozik a műtárgy érdekfeszítő élettörténete, eredeti helyének azonosítása és átalakításának részletei.