Képek és propaganda

 

Szekcióvezető: Katona Anikó

2021. szeptember 23. csütörtök. 9:30-11:30.

 

A szekció előadásai olyan jelenségekkel foglalkoznak, amelyekben a művészet és a politika szférája összekapcsolódik. Kiemelten jelenik meg a mindenkori hatalom művészeti és múzeumi, illetve különböző kiállításokon (biennálé, világkiállítás, propaganda kiállítás) megjelenő reprezentációja, és a nyilvános terek használata. Műalkotások és nem művészi célból létrehozott vizuális jelenségek, képek egyaránt megjelennek az elemzések tárgyai között. A téma jellegéből adódóan a feldolgozások óhatatlanul társadalomtudományos jellegűek, az alkotásokat nem önmagukban, hanem társadalmi-politikai kontextusukban vizsgálják. Ebben a megközelítésben jelen van a vizuális kultúra kutatásának teljes eszköztára, amely a képek, épületek, szobrok működésmódjára kérdez rá: Mieke Bal meghatározása szerint a „látható dolgok társadalmi életével” foglalkozik. A szekcióban kiemelt figyelmet kap a kiállítás mint reprezentációs eszköz és a köztér használatának kérdései.

 

Boros Géza

Magyar Ház Velencében. „Barbár átépítés” vagy kompromisszumos felújítás?

 

A Velencei Biennále központi helyszíne, a Giardini a nemzeti identitások vetélkedésének a színtere, ahol a 20. század kulturális-politikai és művészeti reprezentációja koncentráltan jelenik meg. A 28 kiállítási pavilon alkotta együttesben összehasonlítva tanulmányozható, hogy egy-egy nemzeti pavilon építészeti-művészeti megjelenése milyen képet közvetít az adott országról. A Biennále egyik legrégebbi és a leginkább szimbólumokkal telített pavilonja a Maróti Géza tervezte, 1909-ben átadott Magyar Pavilon, amely határozott kultúrpolitikai-ikonográfiai program alapján készült és már az átadásakor kritikák kereszttüzébe került. Az előadás szakítani kíván azzal a hazai narratívával, amely szerint a pavilon 1958-as felújítása során politikai megfontolásból, ideológiai tartalma miatt tüntették el a szecessziós mozaikképeket és díszítményeket. Az előadás nemzetközi kontextusba helyezve mutatja be, hogy a modernizálás törvényszerű volt, és más pavilonok esetében a korszerűsítés radikálisabban és már jóval korábban lezajlott.

 

Bárdi Sára

„Kiállítás dekorációs” műterem a Parlament árnyékában

 

Gádor (Geiszler) Emil festő és Németh Nándor grafikus 1938-ban nyitották meg plakáttervező és kiállítás dekorációs műtermüket a Nemzeti Önállósítási Alap segítségével a Géza - ma Garibaldi - utca 5. szám alatt. Tevékenységük, megrendeléseik szorosan kötődtek a Horthykorszak hivatalos politikájának aktualitásaihoz, céljaihoz. Gádor és Németh főiskolás éveiktől kezdve kapcsolatban álltak a Turul Szövetséggel és bajtársi egyesületeivel, továbbá működésük során rendszeres megbízójuk volt a Magyar Királyi Külkereskedelmi Hivatal. A forrásokból elsőként kimutatható együttes közreműködésük - többedmagukkal -, még „Tér” műtermük megnyitása előtt, a Turul Szövetség által életre hívott Magyar Nép Hete (1936) volt, az utolsók egyike pedig a Vigadóban megrendezett Antibolsevista kiállítás (1941). Munkáik során modern kiállítási megoldásokat alkalmaztak és gyakran figurális falfestményekkel gazdagították a tárlatok esztétikáját, tartalmát. Előadásomban a páros kiállításokat dekoráló tevékenységét ismertetem, amely által úgy gondolom, közelebb kerülhetünk a Horthy-korszak vizuális propagandájának megértéséhez és működéséhez.

 

Őze Eszter

Egészségügyi propaganda a múzeumi térben: Biopolitikai kérdések a Társadalmi Múzeumban

 

Kutatásomban a huszadik század elején alapított egészség- és nevelésügyi múzeumok történetével, különösen a Társadalmi Múzeummal (1901–1939) foglalkozom. A múzem a közegészségügy huszadik század eleji történetének, az állam, az ipari kapitalizmus és a városi munkásság kapcsolatának különleges példája. Előadásomban a múzeum reprezentációs politikáját elemzem: célom, hogy bemutassam, hogyan változott az intézmény a mindenkori hatalom egészségügyhöz kötődő reprezentációjának eszközeként. Az előadás fő kérdése, hogy miért éppen a múzeum intézményét tartották alkalmas eszköznek a népegészséghez kapcsolódó biopolitikai szabályozások és propaganda reprezentációjára? A kérdés megválaszolásához bemutatom, hogy milyen diskurzusok fényében és stratégia mentén alakították a múzeum reprezentációs irányelveit. Megvizsgálom, hogy milyen múzeumi bemutatási rend és politikai ikonográfia kapcsolódott mindehhez az első világháború előtt, 1919-ben és az 1930-as években.

 

Radák Judit

Vajda Lajos párizsi kollázsai

 

Vajda 1930-34 között Párizsban készített kollázsaival kapcsolatban számtalan kérdés felvetődik: milyen szellemi közegben készültek ezek a művek, honnan származnak a motívumok, némelyik alapja miért festett? 2019-ben Charlotte Perriand párizsi kiállítására rekonstruálták az 1930-as években Léger-vel együtt készített monumentális fotómontázsait. Ezek ikonográfiai, illetve kompozíciós szempontból sok hasonlóságot mutatnak Vajda párizsi műveivel. Perriand 1931 és 1934 között kétszer is járt a Szovjetunióban, tagja lett a baloldali művészekből álló Forradalmi Írók és Művészek Szövetségének (AEAR). A csoport tagjai a Régards és a Vu folyóiratokban is publikálták képeiket. Perriand fotómontázsainak forrása Nora Dumas és François Kollár La France travaille című kötete volt. Arról nincs adatunk, hogy Vajda kapcsolatban állt volna ezzel a baloldali fiatalokból álló körrel, de a művek között feltűnő a hasonlóság. Hipotézisem szerint Vajda esetleg Csiki Imrén keresztül ismerhette az AEAR-hoz kötődő művészeket.