Ismert - ismeretlen műgyűjtemények

 

Szekcióvezető: Bubryák Orsolya

2021. szeptember 25. szombat. 11:30-13:10.

 

A konferencia gyűjtéstörténeti szekciója a 19. századi Magyarországon kialakuló főnemesi, főpapi, polgári, illetve céges gyűjtemények összetételét és azok nyilvánosságát vizsgálja. A korszak politikai és gazdasági változásai nyomán Magyarországon is megjelent egy új gyűjtői réteg, s kialakultak az első, határozott profillal rendelkező műgyűjtemények. Összetételüket alapvetően meghatározta, milyen céllal hozta őket létre tulajdonosuk, s ez éppúgy lehetett tudományos rendszerezés, művészi nevelés, értékmentés, de akár kedvtelés vagy pénzügyi befektetés is. Igencsak különbözött ismertségük, „láthatóságuk" is: voltak, akik csak egy szűk kör számára biztosítottak hozzáférést, mások eleve nagyobb nyilvánosságot céloztak meg. A szekcióba olyan előadásokat válogattunk, amelyek egyes kollekciókkal, tulajdonosaik gyűjtői stratégiájával, illetve a gyűjtemények nyilvánosságával foglalkoznak, ide értve a kollekciók bemutatását célzó forrásanyagot (katalógusokat, kiadványokat) is.

 

Bicskei Éva

Jancsó Imre történelmi gyűjteményei

 

Az előadás a 19. század ismertebb arisztokrata, illetve polgári gyűjteményeivel szemben egy magasrangú hivatalnok – a Háromszékről származó, bécsi erdélyi kancelláriai titkár, egyben kiváló történész – nyujtodi Jancsó Imre (1793–1848) egykori, szisztematikusan épített hungarika-kollekcióit, azok töredékeit rekonstruálja. Még inkább azt, ahogy ezeket a hiteles, hazai tárgyú (politika-, mentalitás-, művészettörténeti, valamint a történetírás historiográfiájára vonatkozó) kéziratos és nyomtatott, szöveges és képi forrásokat egyfajta szabadon elérhető tudományos archívumként honi és külföldi történészek, művészek, írók előtt is megnyitotta a nemzetté válás(ok) meghatározó időszakában.

 

Boncz Hajnalka

Gróf Waldstein János (1809–1876) művész(et)pártoló műgyűjtő

 

Waldstein János gyűjteményéről, amelyet a kortárs beszámolók Zichy Edmund, a Brunswick és a Batthyány család gyűjteménye mellett említenek, a korabeli nyilvános kiállításokon lajtsromba vett, illetve a közgyűjtemények részére átengedett darabjai alapján alkothatunk képet. A kutatás során eddig feltárt tárgyak tanúsága szerint a kollekció  régészeti,  ipar- és képzőművészeti tárgyakat is magában foglalt. Előadásomban a gyűjtemény kiemelkedő darabjain keresztül szeretném Waldstein János műgyűjtőt a 19. századi magyar magángyűjtők között elhelyezni. A hazai képzőművészeti intézmények, múzeumok létrehozásában játszott szerepének bemutatása révén fog kirajzolódni személyében az a connoisseur, aki jól ismerte a magyar és egyetemes kultúrát, a nagyobb európai múzeumokat, és amatőr művészi ambíciói révén szoros kapcsolatot ápolt az Osztrák-Magyar Monarchia kortárs művészeivel, valamint olyan személyekkel, mint August Artaria, műkereskedő és a neves műtörténész, Rudolf von Eitelberger.

 

Semsey Réka

Minta – javítás – hamisítvány? Czobor Béla rejtőzködő textilgyűjteménye az Iparművészeti Múzeumban

 

Czobor Béla (1852–1904) pap, régész és művészettörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárának őre kiemelt céljának tekintette az ízlésnevelést és a hazai egyházi műipar fejlesztését. E törekvések műgyűjtői tevékenységében is kifejezésre jutottak, halála után azonban gyűjteménye szétszóródott – egy része az Iparművészeti Múzeumba, más része a Néprajzi Múzeumba, illetve magángyűjtőkhöz került. A közelmúltban egy műtárgy restaurálása során a bélésből előkerült felirat indított a tárgyak elfeledett provenienciájának és a gyűjtő személyének kutatására. Az Iparművészeti Múzeumban őrzött, mintegy 300 darab textiltöredékből álló tárgyegyüttes célja alighanem az lehetett, hogy a korábbi emlékekből olyan ornamentika-gyűjteményt hozzon létre, amely mintaként szolgálhat a kortárs egyházi műipar számára, de az összegyűjtött töredékeket olykor más műtárgyak javításához is felhasználták – mindez számos további kérdést vet fel: mennyiben tekinthetők ezek a műtárgyak autentikusnak, hol húzódik a restaurálás és a hamisítás határa?

 

Dénes Mirjam

A pécsi Zsolnay-gyár mintagyűjteménye, különös tekintettel japán kerámia-anyagára

 

A Gésák a Duna-parton (2016, Várkert Bazár) című kiállítás előkészítése során áttekinthettem a pécsi Janus Pannonius Múzeum Zsolnay Gyűjteményét, melynek során megértettem: a Zsolnay Kerámiagyár különös figyelemmel volt a 19. század utolsó évtizedeitől kibontakozó japán művészet iránti kulturális keresletre, s ki is használta annak piaci lehetőségeit. Arról is értesültem, hogy a gyár jelentős ázsiai mintagyűjteménnyel, köztük számos japán kerámiával rendelkezett, mely eddig nem képezte kutatás tárgyát. Célom a Zsolnay-mintagyűjteményre fókuszáló kutatás új eredményeinek bemutatása különös tekintettel a japán anyagra, melynek kontextusát a Hopp Ferenc Múzeum japán kerámiagyűjteménye, a japán műgyűjtés magyarországi története, és a japonizáló Zsolnay-alkotások adják.