Szekcióvezető: Földi Eszter
2021. szeptember 25. szombat. 9:00-11:00.
A fentiek közül valójában mi is a grafika? A hordozóanyag, vagyis a papír azonossága okán egy nagy halmazba sorolt rajzok, nyomtatott grafikák, illusztrációk, albumok, mappák egy egységként való vizsgálata mindig is problematikus volt, elég csak a megnevezésekben a mai napig uralkodó zűrzavarra gondolni.
A szekció előadásai a grafika fogalmát, konkrét megjelenési formáit nem történeti, hanem elméleti szempontból közelítik meg. Hogyan helyezkedett/helyezkedik el a grafika a képzőművészet rendszerében? Mikor és hogyan, milyen nagyobb folyamatok hatására változott a grafika szerepe és funkciója? Hogyan adaptálhatók a művészettörténet és társtudományainak módszerei a képzőművészet határterületein, például az iparművészettel közös metszéspontban keletkező grafikai művekre, mint amilyen az alkalmazott grafika körébe sorolható plakát, illusztráció?
Hessky Orsolya
Rajz, nyomat, illusztráció – grafika?
Amennyiben az illusztráció fogalma felől közelítünk a címben összegyűjtött kifejezések felé, kiderül, hogy egy rendkívül tisztázatlan, sőt – esetleg – tisztázhatatlan helyzetről van szó. Az illusztráció mibenlétét, lényegét összefoglaló lexikonszócikkek rendszerint csak funkcióját próbálják minél rövidebben, lényegre törőbben megragadni. Eközben az illusztráció fizikai természetére alig térnek ki; s ezzel a legtöbb történeti, sőt teoretikus írás is így áll – utóbbi a szöveg és a kép viszonyának vizsgálatával egyébként egy további kifejezést (kép) is belevon a kérdésbe. A rajz alapjául szolgál a sokszorosításnak, amelynek révén belekerül a könyvbe, s ezáltal illusztrációvá válik: itt keverednek műfaji, technikai és funkcionális szempontok. A rajz és az illusztráció ugyanakkor nem választható szét, egyik sem létezik a másik nélkül, de még a közbeékelt sokszorosított mű nélkül sem. Egy-egy illusztráció létrejöttében pedig legalább két (író/költő, képzőművész), de régebben három (író/költő, képzőművész, metsző/sokszorosító) alkotó is részt vett, ami feltétlenül bonyolítja az értelmezési szituációt. Az előadás megpróbálja tisztázni a fogalmak közötti kapcsolatot és viszonyokat, a szempontok közötti esetleges fontossági sorrend felállításával átláthatóvá tenni ezt a mind történeti, mind értelmezési problémakört.
Barazsuly Viktória
„Rossz reklám az, miben művészet nincs!” – Az 1930-as évek plakátja a művészet és reklámcélok metszéspontjában
Az 1930-as évek a magyar reklámtörténet szempontjából rendkívül izgalmas időszak volt. Ebben a korszakban diverzifikálódott és szilárdult meg a reklámszakma, s ezzel együtt megváltozott a művész és a művészet szerepe is. Az 1928 és 1938 között havonta kiadott Reklámélet című folyóirat 11 éven keresztül igyekezett beszámolni a reklám különböző aspektusairól és aktívan részt venni az alakításában, elméleti és gyakorlati útmutatót adva a szakma képviselőinek. A folyóirat 10 éves jubileumi számában Bortnyik Sándor grafikus írt egy paródiát A plakát tragédiája címmel, amelyben játékos módon világít rá a művészet és a funkció, a művész és a megrendelő bonyolult viszonyrendszerére. Előadásomban ennek mentén, Bortnyik gondolataiból kiindulva szeretném körbejárni a plakát fogalmát.
Képiró Ágnes
Az illusztráció az államszocializmus könyvkiadási gyakorlatában
Az 1954-ben létrehozott Kiadói Főigazgatóság a korábban autonóm könyvkiadók államosítását jelentette. A rendszerváltásig működő intézmény valamennyi hazai könyvkiadó működését ellenőrizte és szabályozta. Előadásom célja illusztrációtörténeti megközelítésben bemutatni a korai Kádár-korszak könyvkultúráját és kiadáspolitikáját, hiszen a könyv – és általa a művészi illusztráció is – az államszocializmus korának egyik legfontosabb kultúraközvetítő eszköze volt. A Kiadói Főigazgatóság gazdag levelezésanyaga alapján érzékeltethető a könyvillusztrátorok helye és szerepe a pártállami diktatúra kiadáspolitikájában, valamint az egyes megbízások közötti differenciák mentén felvázolhatóak a könyvillusztrátorok honoráriumai, az illusztrált kiadványok példányszámai, illetve a művészi illusztráció szerepe a hazai és nemzetközi könyvkiadásban, könyvvásárokon, könyvünnepeken. Ezen intézménytörténeti relációban nemcsak az illusztrátor pozíciója, hanem a korszak kultúrpolitikájában betöltött helye, valamint társadalmi megbecsülése is nyomon követhető.
Százados László
Egyszeri sokszorosított vs. sokszorosított egyedi – Egy menedékműfaj funkcióváltásai a 60-as évektől…
Az előadás fókusza a szekció címében megadott három „változó” – technika, műfaj, gondolkodásmód – viszonyrendszerének alakulása: a grafika az 1960-as évektől több nemzedéki hullámban (az egyiknek talán jelenleg is tanúi vagyunk) zajló funkcióváltásai (© Földi Eszter), illetve azok jelentősége a magyar képzőművészetben.
A fókuszon belül három egymással párhuzamosan futó, egymást sokszor keresztező, kitüntetett irány merül fel:
1. A grafika – korszakonként eltérő pozícióban (például menedékműfaj szerepkör) és hangsúllyal – mint az új, vagy új funkciókban működtetett képalkotó és -rögzítő technikák, képkezelési módok fontos kísérleti terepe (tanszékek; művésztelepek, grafikai műhelyek).
2. A grafika, mint az önreflexív – médiumtudatos – megközelítésmódok kreatív közege: például egyedi és sokszorosított viszonya, átmenetei (kézi/analóg és digitális sokszorosítás, kép- és motívumvándorlás), tudatos áttranszformálása egymásba: műfaji mutánsok és hibridek, egyéni – saját kézre/testre szabott – technikák.
3. A grafika, mint a fentiekre (változó mértékű) hatással lévő trendváltozásokat, irányzatokat – például konceptuális → posztkonceptuális gondolkodásmód – becsatornázó műfaj.
Az előadás kiállítások és a hozzájuk kapcsolódó munka/kutatások tapasztalatainak és a közben felmerülő ötletek összekötése, rendszerezési kísérlete: kirajzolódik-e vajon valami kibontásra, továbbgondolkodásra érdemes mintázat? Másképp: összefűzött – néhány ponton a jelenig is kifuttatható – esettanulmány-sorozat, mű-láncolat, ameddig az idő is engedi…
Kiindulópontok: Kondor Béla, Csernus Tibor, Gémes Péter, Baranyay András (Világmodellek, MNG, 2012); Altorjai Sándor (Átrendezett valóság, MNG, 2014) illetve Türk Péter (Ludwig Múzeum, 2018) munkái; AICA szimpozion (Kassák Múzeum, 2019); egy készülő grafikai kötet kapcsán folytatott viták, beszélgetések, s végül egy lehetséges új szerzeményi kiállítással (MNG, Jelenkori Gyűjtemény) összefüggésben felmerülő kérdések (2019-2020).
Révész Emese
Konceptuális és intermediális gondolkodás a kortárs grafikában
Vajon miként képes megújulásra a képgrafika tradicionális eszköztára az ezredfordulón? Az újragondolás egyik fő iránya a hagyományos keretek kitágítása az új médiumok, az installáció és a tömegkulturális képformák felé. E kísérletek legfontosabb hazai műhelye az elmúlt években a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafikai képzése lett. Az előadás az elmúlt másfél évtizedben itt készült diplomamunkákon keresztül mutatja be az új anyaghasználat, médiumok és képformák beemelésére tett kísérleteket, amelyek olyan kifejezési formákat vonnak be a képgrafika tágan értelmezett fogalmába, mint a videóművészet, drónfotó, óriásplakát, számítógépes játék, röntgenkép vagy light box. Mindez felveti a kérdést, vajon ezek tükrében miként definiálható a képgrafika? Kitapinthatók-e azok a sajátosságok, amik a grafikai gondolkodás jellegzetességéből erednek, és az intermediális komplexitás és heterogenitás mellett is megőrzik a művészi grafika egyedi arculatát? Mindezek alapján úgy tűnik a képgrafika fogalmának új definíciója inkább képalkotói gondolkodásmódként, mint technikai kérdésként fogalmazódik meg.