Az online előregisztráció lezárult, a fesztivál idején a helyszínen tudsz regisztrálni.
2021. szeptember 23, csütörtök. Nagyelőadó
A hely szellemisége: globális elmélet – lokális gyakorlat
Szekcióvezető: Hornyik Sándor
2021. szeptember 23. csütörtök. 9:30-11:30.
A szekció előadásai a szellemtudományoktól a hungarofuturizmusig ívelően arra keresik a választ, hogy a magyar vizuális kultúra az elmúlt száz évben hogyan reagált a globális esztétikai és politikai kihívásokra. Vajon a magyarországi művészet modern történetét milyen mértékben határozták meg az univerzális, az internacionális és a globális nézőpontok és elméleti rendszerek? A Kelet és a Nyugat, az Észak és a Dél időben és térben is folyamatosan változó kulturális térképén hová érdemes pozícionálni Magyarországot a 21. század elején? Vannak-e egyáltalán a magyar képzőművészetnek olyan erős narratívái, amelyek egy sajátos helyet tudnak kijelölni számára Európán, illetve Közép-Európán belül? És ha vannak, akkor ezeket a narratívákat vajon milyen kulturális és politikai célok formálják, és miként dolgozzák fel egy – egyszerre valódi és képzeletbeli – hely globális lokalizációjának nyelvi és kulturális paradoxonát, ami éppúgy áthatja a „magyar műhely” eszmeiségét, mint az önkolonializáció diszkurzusát?
László Zsuzsa: A kelet-európai művészet fogalmának kialakulása és kritikája – a közös nyelv, a kulturális fordítás és a félreértés alakzatai
Lantos Edit: Kémlelő ablak vagy széles horizont? A Nyugat korszerű építészeti nyelve és annak magyarországi adaptációja
Timár Katalin: Adaptáció és legitimáció. A posztmodern elmélet megjelenése Magyarországon
Turai Hedvig: 30 évvel később: holokauszt és rendszerváltás a művészetben
András Edit: Kis nagy elmélet - Lokális és globális közé szorult diskurzusok, keretek
Az építészet és játékszabályai a 19–20. századi városokban
Szekcióvezető: Csáki Tamás
2021. szeptember 23. csütörtök. 12:30-14:10.
A 18. század végétől a magyarországi városokban az építkezés és általában a települési környezet korszerűsödő, egyre kiterjedtebbé váló hatósági szabályozása az építészeti alkotás lehetőségeit is alapvetően befolyásolta. Az építtetői intenciók és a tervezői ideák mellett a szabályozók, külső keretfeltételek összetett együttese határozta meg a lakó- és középületek konstrukcióját, belső elrendezését, sőt megjelenését is. Néhány kiemelkedő jelentőségű középület kivételével a 19–20. századi városi építészetben a tervezőépítészek mozgásterét a városrendezési terveknek, az építési és egyéb szabályzatoknak az adott helyre és épülettípusra érvényes kitételei, az adott funkcióra vagy programra vonatkozóan előírt vagy ajánlott standardok, szabványok, típustervek határolták be. Az építészeti invenció, innováció, az egyedi építtetői igények kielégítése ugyanakkor sokszor épp e „játékszabályok” sajátos értelmezésében, kitágításában, áthágásában ragadható meg. Az alkotói individuumra összpontosító építészettörténet-írás után az utóbbi időkben egyre több hazai publikáció törekszik e bonyolult feltételrendszernek, az építészeti alkotás kereteinek, a tervezők választási lehetőségeinek a vizsgálatára. Szekciónk előadásai az építészeti alkotást az e játékszabályokhoz való viszonyban vizsgálják. Az esettanulmányok egy-egy konkrét épület, épületegyüttes, városi egység vagy épülettípus történeti elemzése kapcsán foglalkoznak a problematikával, illetve az egyes szabályozó intézmények, eszközök, standardok kialakulásának, alkalmazásának történetét mutatják be.
Orbán János: Építészeti rendszabályozás Marosvásárhelyen
Brunner Attila: Az építész, a mezőváros és a klasszicizmus. Jeney Ernő munkássága Nagykőrösön
Megyeri-Pálffi Zoltán: Városházi lépcsők, folyosók, hivatali szobák – a dualizmus kori nagy városházák helyiségstruktúrája és építészete
Marótzy Katalin: Szabályok és kényszerek – Laktanyák a dualizmus korában
é r z é k e n y í t é s e k
Szekcióvezető: Bicskei Éva
2021. szeptember 23. csütörtök. 15:00-16:40.
A szekció a tárgyakkal kapcsolatos, bevett (művészet)történészi, muzeológusi szemléletmódunk felülvizsgálatát célozza (a segítő szakmákban alkalmazott, ismeretlen vagy marginalizált pozíciók megtapasztalásának katartikus élményével dolgozó közösségi tréningekkel, az „érzékenyítésekkel” analóg módon).
Ahelyett, hogy a tárgyakat per se változatlanokként fognánk fel (és egyoldalúan elemeznénk, provenienciájukat kutatva vagy interpretálásukra törekedve), empatikusan közelítünk történetükhöz: fizikai valójukban sűrűsödő sorsukat készítőik/tulajdonosaik életútjának eseményeivel párhuzamosan, azokkal együtt bontva ki, egymásra vonatkoztatva. Egy-egy tárgy előállítását, birtoklását, idő- és térbeli vándorlásait, funkció- és kontextusváltásait, az állagában és státuszában beálló változásokat, sérüléseket, pusztulásait és újjászületéseit, megőrzését, illetve a készítőjét/tulajdonosát ért egyéni érzéseket, élményeket és történelmi traumákat – azaz (akár a nemzeti kereteken túlnyúló) társadalmi, politikai, művészeti folyamatoknak úgy a fizikai állapoton, mint az egyéni identitáson hagyott nyomait – így egy közös, személyes(ített) élettörténet keretében beszéljük el. (Ez a közelítés leginkább a kiállítóterekben szokott érvényesülni, ahol a tárgyak [történeti] folyamatok illusztratív eszközeiből azok közvetítőivé, hordozóivá válnak; ágensekké, a látogató számára is felszabadító módon, komplex jelenségeket egyénítve.)
Az é r z é k e n y í t é s e k szekcióban tehát olyan előadások kaptak helyet, amelyek egy-egy, a képző- vagy iparművészet, illetve az etnográfia körébe tartozó objekt „biográfiáját” beszélik el; folyamatosan változó vagy hibrid identitásokat hordozó tárgyak (személyesített) történeteit.
Zeke Zsuzsanna: Csinszka karosszéke
Aknai Katalin: Szerelmi ajándék: Sikuta Gusztáv – Piet Mondrian: Broadway Boogie Woogie (1943 – 196?)
Fülöp Hajnalka: Történetek találkozása: tárgyak egy bonyhádi tisztaszobában
Gondos Emőke – Molnár Beáta: Megtörtént tárgyak
Utazás, migráció és identitás
Szekcióvezető: Mecsi Beatrix
2021. szeptember 23. csütörtök. 17:00-18:40.
Az utazás, helyváltoztatás, a saját szülőföldről való eltávolodás tapasztalatainak lenyomata a művészetben sok érdekes vizsgálati szempontot vet fel. Egy adott területen létrehozott ábrázolások, szimbólumrendszerek más kultúrába kerülve milyen változásokon esnek át és miért? Összefügg-e fizikai és kulturális távolság a tárgyak értelmezésével, megítélésével? Ha nem csupán szomszédos területekre, hanem ennél távolabbi kultúrákba kerülnek át műtárgyak – ahogy például kelet-ázsiai tárgyak Európába kerültek –, hogyan változik meg kontextusuk, funkciójuk, értelmezési kereteik? Mennyiben kapcsolódnak hozzájuk új és más jelentések, és ezek hogyan alakulnak át az idők során? Kikhez kapcsolódik e jelentésváltozások tudatosítása, az eredeti vagy az új közeg szereplőihez? Ezzel párhuzamosan a hazájukat elhagyók és új országban letelepedők új identitásuk konstruálása során nem egy esetben otthonról hozott tárgyakat értelmeznek újra. A saját kultúrájukhoz való visszakapcsolódás mutatja identitáskeresésüket, amely együtt járhat a szülőföld kultúrájának önreflektívebb megértésével. A szekció előadásai a fenti kérdésekre keresik a válaszokat.
Lázár Imre: A kultúrák közötti kommunikáció lehetőségei és csapdái
Kelényi Béla: A régi Démonnő és az új Tibet
Lázár Marianna: Az ókori kínai Négy Égtájőr-kultusz motívumainak koreai és japán integrációja
Szijártó Zsolt: A migráció vizuális dokumentumai. Egy berlini esettanulmány
2021. szeptember 23, csütörtök. Kiselőadó
Képek és propaganda
Szekcióvezető: Katona Anikó
2021. szeptember 23. csütörtök. 9:30-11:30.
A szekció előadásai olyan jelenségekkel foglalkoznak, amelyekben a művészet és a politika szférája összekapcsolódik. Kiemelten jelenik meg a mindenkori hatalom művészeti és múzeumi, illetve különböző kiállításokon (biennálé, világkiállítás, propaganda kiállítás) megjelenő reprezentációja, és a nyilvános terek használata. Műalkotások és nem művészi célból létrehozott vizuális jelenségek, képek egyaránt megjelennek az elemzések tárgyai között. A téma jellegéből adódóan a feldolgozások óhatatlanul társadalomtudományos jellegűek, az alkotásokat nem önmagukban, hanem társadalmi-politikai kontextusukban vizsgálják. Ebben a megközelítésben jelen van a vizuális kultúra kutatásának teljes eszköztára, amely a képek, épületek, szobrok működésmódjára kérdez rá: Mieke Bal meghatározása szerint a „látható dolgok társadalmi életével” foglalkozik. A szekcióban kiemelt figyelmet kap a kiállítás mint reprezentációs eszköz és a köztér használatának kérdései.
Boros Géza: Magyar Ház Velencében. „Barbár átépítés” vagy kompromisszumos felújítás?
Bárdi Sára: „Kiállítás dekorációs” műterem a Parlament árnyékában
Őze Eszter: Egészségügyi propaganda a múzeumi térben: Biopolitikai kérdések a Társadalmi Múzeumban
Radák Judit: Vajda Lajos párizsi kollázsai
Az Árpád-kori művészet kutatásának újabb fejleményei
Szekcióvezető: Havasi Kriszta
2021. szeptember 23. csütörtök. 12:30-14:10.
A szekció az Árpád-kori művészet alkotásaival, az ezekhez fűződő újabb – módszertanilag sokszínű és több szakterületet (régészet, épületrégészet, műemlékvédelem, művészettörténet) átfogó – kutatási eredmények bemutatásával foglalkozik. Az előadások a korszak magyarországi művészetének – elsősorban építészetének – néhány kulcsfontosságú emlékéhez kapcsolódnak. Egyrészt régebbi, kevéssé ismert kutatási eredmények áttekintésével, másrészt az újabb régészeti, épületrégészeti (ásatás, falkutatás) feltárások értékelésével, művészettörténeti feldolgozásával járulnak hozzá az egyes emlékek alaposabb megismeréséhez és a 11–13. századi magyarországi művészet némely, nemzetközi viszonylatban is releváns kérdésének árnyalásához.
Pap Ildikó Katalin: Újabb kutatások a jáki Szent György-templomban. A 2019-2021-es régészeti feltárás eredményei
Sarkadi Márton: Újabb kutatások a jáki Szent György-templomban. Tervek és tervváltozások a templom építése során
Az előadásokat Szentesi Edit korreferátuma követi Ják, Szent György-templom. Az északi mellékapszis 13. századi külső festése címmel
Tudásmintázatok és kapcsolati hálózatok a műértelmezésben
Szekcióvezető: Pócs Dániel
2021. szeptember 23. csütörtök. 15:00-16:40.
A műalkotás értelmezési lehetőségeit alapvetően meghatározza, milyen ismeretanyaggal rendelkezett annak alkotója, esetleg a mű létrejöttére befolyással bíró megrendelő. A programadó személy műveltségének, tanulmányainak, olvasmányainak, kapcsolati hálójának, utazásai során szerzett tapasztalatainak, az általa begyűjtött vizuális információknak a lenyomatát detektálhatjuk a műalkotásokon, és ezek feltérképezése régóta komoly kihívást jelent a művészettörténeti kutatás számára. A késő középkor és a kora újkor korszakával foglalkozó előadások egyes művek vagy műcsoportok mögött sejthető tudásmintázatokat mutatnak be; a szekcióban elhangzó esettanulmányok eltérő értelmezési lehetőségeket tárnak fel, modellezik egyes alkotók (programadók) kapcsolati hálóját, feltárják a művek írott vagy vizuális forrásait.
Farbaky Péter: Aragóniai János bíboros szerepe Mátyás magyar király műpártolásában
Páll Evelin: Megjegyzések Serlio második könyvéhez
Derzsenyi Dávid: Egy beszervezési kísérlet tézislapjai? Metszetek és metszéspontok humanista hálózatokban
Ugry Bálint: Hungariae regum vitae et effigies. Egy magyar uralkodósorozat a lotaringiai udvarból (1607)
Könyvek, képek, évek
Szekcióvezető: Gosztonyi Ferenc
2021. szeptember 23. csütörtök. 17:00-18:40.
A szekció címét a századelő egyik jelentős műkritikusának, Feleky Gézának 1912-ben, a Nyugat kiadásában megjelent Könyvek, képek, évek című kötete adja. A több mint száz éve megjelent könyv címe pontosan leírja a megvizsgálni kívánt problémák körét. A szekció előadásai egy-egy, művészettörténeti szempontból jelentős, gyakran forgatott vagy épp elfeledett kötetet elemeznek és értelmeznek újra. A középpontba állított, „újraolvasott” könyv minden esetben szakirodalom (pl. korszak- vagy művészmonográfia, teoretikus mű). A vizsgálat tárgya a szerzői pozíció feltárása, a mű ideológiája, narratívája, tágabb vagy szűkebb kontextusa, kánonformáló szerepe, tudománytörténeti jelentősége.
Salamon Gáspár: Lübke revisited. Egy elfeledett építészettörténeti klasszikus századfordulós olvasatai (Wilhelm Lübke: Geschichte der Architektur von den ältesten Zeiten bis auf die Gegenwart, 1875 / 1884–1886)
Tóth Károly: Konzervatív és/vagy forradalmár? Gerő Ödön: Új művészet, új művészek (1905)
Tóth Ferenc: Az avantgárd zsoltárkönyve, avagy a modernitás alternatív útjai. Meier-Graefe kultikus könyvének negatív hatása a 19. század művészetének megítélésében (Julius Meier-Graefe: Entwicklungsgeschichte der modernen Kunst, 1904)
Galácz Judit: Történeti módszertani kérdések Mácza János A mai Európa művészete (1926) című kötetében
2021. szeptember 24, péntek. Nagyelőadó
HERstory – feminista művészettörténetírás
Szekcióvezető: Tatai Erzsébet
2021. szeptember 24. péntek. 9:00-11:00.
A címként választott szójáték arra a törekvésre utal, hogy a korábbi történetírói gyakorlattal szemben, amelyben férfiak írtak férfiak tetteiről, érvényre juthassanak a nők – úgyis mint akikről a történet szól, és úgy is, mint akik a történetet írják. Noha nyilvánvaló, hogy a history etimológiája nem a férfi történetét elbeszélő sztorihoz vezet. A szekció előadásai elsősorban a magyar, illetve magyarországi művészettörténetre vonatkozó feminista „tanulmányok”, kitekintéssel két kelet-európai kortárs nőművész munkásságára.
Fisli Éva: Saját sötétszoba. Fotográfusnők a magyar fotótörténetekben
Drienyovszki Zsófia: „Ez tudniillik az első lépése az egyenjogúságért harczoló asszonyoknak, mikor útban vannak a beérkezés felé.” – A Magyar Képzőművésznők Egyesületének első kiállítása
Faludy Judit: Nővész&történet
Kürti Emese: A Balkán Yoko Onója? Ladik Katalin performanszainak recepciója a magyarországi neoavantgárdban
Uhl Gabriella: Fast forward – Maria Kapajeva és Olga Jurgenson munkáiról
Ikonográfia – új perspektívák
Szekcióvezető: Jernyei Kiss János
2021. szeptember 24. péntek. 11:30-13:10.
Panofsky interpretációs modelljének klasszikus definíciója szerint az ikonográfiai kutatás a műalkotások konvencionális tárgyát tárja fel: olyan jelentéseket, történeteket és fogalmakat, amelyeket az alkotók bevett, a hagyomány által szentesített képi formulák, szimbólumok és kompozicionális megoldások felhasználásával közvetítenek a szemlélőnek. Az ikonográfiával foglalkozó művészettörténészek gyakorlata ma is elsősorban az ábrázolási típusok feltérképezésére irányul, e tudásanyag közzétételének, rendszerezésének lehetőségei azonban az utóbbi évtizedekben sokat változtak, bővültek, és az újabb művészettudomány hatására a megközelítésmódok perspektívája is szélesedett. Hogy az alkotó az áthagyományozott jelek átvételével, módosításával vagy kifordításával mennyire aktívan avatkozik be a tradíció alakulásába, bizonyos művek hogyan állnak ellen a programrekonstrukció rutinszerű művészettörténészi eljárásainak, milyen mértékű lehet a jelentések „kikopása” a képi formulák öröklődése során, vagy a művészeti ágak, műfajok, modusok témákkal való kapcsolata miként befolyásolja az értelmezést, mind az újabban felmerült kérdések közé tartozik. A szekció ilyen és ehhez hasonló módszertani kihívásokkal foglalkozó előadásokat vonultat fel.
Németh István: A 17. századi holland életképek értelmezési lehetőségei: az emblematikus interpretációs módszertől a seggrepacsi ikonográfiájáig
Király Erzsébet: Ut pictura historia. Újkori törésvonalak a történeti ikonográfiában
Oszkó Ágnes: A Szentföld a főrabbi kertjében: a szegedi zsinagóga épületornamentikája
Fehér Dávid: Semmi sem absztrakt. Ikonográfia az absztrakción túl: Sean Scully esete
Másolatok – biztonsági mentés?
Szekcióvezető: Radványi Orsolya
2021. szeptember 24. péntek. 14:30-16:10.
A szekció előadásai a másolatok, sorozatok, replikák, imitációk, parafrázisok, az eredetiség és hamisítványok problematikáját járják körül, műfaji és időbeli korlátok nélkül, szélesebben értelmezve a kérdést, mint ahogyan azt az utóbbi évek konferenciáin és kiállításain láthattuk-hallhattuk. Az előadások a gipszmásolatok értékmegőrző, pedagógiai vagy éppen kanonizáló szerepe mellett a másolás aktusának szellemi hátterét, a készítés körülményeit, a művész és a megrendelő szándékait, valamint a művészeti közeg különféle szegmenseinek a kópiákhoz való, korszakonként eltérő viszonyulását vizsgálják. E tágabb horizont – egy előadás keretében – kortárs művészeti kérdések felvetését is lehetővé teszi.
Bencze Ágnes: „Kiegészíteni mindazt, ami az ókorból csonkán maradt ránk” – Vincenzo Gemito másolatai és átköltései
Katona Júlia: Hozzáadott érték: a másolás mint a fejlődés mozgatórugója
Prágai Adrienn: Állami Másolatgyűjtemény – Másolási gyakorlat és művészetpolitika az 1950-es években
Semsey Balázs: Rekonstrukció és díszlet – stukkómásolatokkal kiegészített „történelmi szobák” az Iparművészeti Múzeumban
Legenda és valóság. A textilemlékek gyűjtéstörténete és provenienciája
Szekcióvezető: Pásztor Emese
2021. szeptember 24. péntek. 16:30-18:10.
A szekció témája a textília, a viselet- és lakáskultúra nélkülözhetetlen anyaga, amelynek használatát elsősorban a funkció szabta meg, de a luxus iránti igény, a gazdagság és a hatalom kifejezőjévé is vált. A textilmunkák fennmaradásukat – rendkívüli sérülékenységük miatt – csak különleges körülményeknek, illetve okoknak köszönhetik. Az előadók az egyetemes és a magyar textilművészet tudományos szempontból kiemelkedő emlékeivel, emlékegyütteseivel, illetve témáival kapcsolatos új kutatási eredményeiket ismertetik, amelyek a textilemlékek egykori és mai gyűjteményezési szempontjaival foglalkoznak, illetve arra keresik a választ, hogy e használati és luxustextíliák miként tükrözik a múlt textilkultúráját, milyen okból és mikor váltak megőrzendő emléktárgyakká, ereklyékké; továbbá igazolják-e az újabb kutatások a korábban feltételezett eredetüket.
T. Horváth Iringó: Textil-adományok-hagyományok
Horváth Hilda: Wolfner – egy farkas az ordas világban
Lichner Magdolna: Pulszky Károly és Friedrich Fischbach kapcsolata. Megjegyzések az Iparművészeti Múzeum textilgyűjteményének korai darabjairól
Nagy Rebeka: Az ördög a részletekben rejlik - A bársonykötésű Corvinák szövetanalízise a források tükrében
2021. szeptember 24, péntek. Kiselőadó
Képi elbeszélések – irodalmi láttatások
Szekcióvezető: Sidó Anna
2021. szeptember 24. péntek. 9:00-11:00.
A szekció előadásai az irodalom és a képzőművészet érintkezési pontjait vizsgálják. Többek közt azokra a témákra fókuszálnak, amelyek e két művészeti ág között lévő különféle intermediális átalakításokra, egyik művészet másikra tett hatására, a közös vagy éppen önmagukból eredő inspirációs forrásaira koncentrálnak. E metszéspontok vizsgálata arra is alkalmat ad, hogy egy-egy előadás bemutassa a két művészeti ág egyes korszakokban megegyező művészi problémáit, közös ismerethordozó közegét, egymást értelmező gesztusait, törekvéseit, illetve e két terület hasonló tematikai választásait, módszertani bázisait, valamint személyes kapcsolati hálójának keresztmetszeteit.
Horváth Gyöngyvér: Az epizodikus narráción túl: mit tudnak a képek, amit a szövegek nem?
Kocsis Alexandra: Petrarca és a Laokoón találkozása: szerelmi bánat reneszánsz metszeteken
Kovács Imre: Hang, szó, kép: a képzőművészet zenei transzformációja avagy Liszt és az itáliai reneszánsz remekművei
Asztalos Emese: Königgrätzi album
Horváth Nóra: Marcel Proust képzeletbeli galériája
Tárgyak metamorfózisa
Szekcióvezető: Kiss Erika
2021. szeptember 24. péntek. 11:30-13:10.
A tárgyak (kisművészeti, iparművészeti emlékek) kutatásában az utóbbi évtizedekben azok a megközelítések váltak meghatározóvá, amelyek a tárgy létrejöttén túl annak egész élettörténetét, fennmaradását, örökítését vizsgálják. Ezek során a tárgyak társadalmi biográfiája, létük különböző fázisaiban betöltött funkciójuk, diszfunkciójuk, átalakításuk, csonkításuk vagy kiegészítésük, illetve a tulajdonosváltások kerülnek a középpontba. A szekció előadásait a tárgyak keletkezésük utáni élete, fennmaradása foglalkoztatja, amelyben materiális-technikai jellemzőik és jelentésük változása, valamint a rájuk vonatkozó képi és írott források egyaránt szerepet kapnak. A komplex vizsgálat túlmutat a stílus- és technikatörténeti narratíván, és alkalmazásával a tárgyak keletkezésének idejére, létrejöttük körülményeire vonatkozó releváns információk nyerhetők.
Gulyás Borbála: Újlak város kiváltságlevele és sorsa 1526 után
Kovács Mária-Márta: Szétszóródott egység. Kora újkori ötvösműkészletek rekonstruálása
Ziegler Ágnes: A középkor és a brassói szászok 18. századi önazonossága, változó tárgyaik tükrében
Bellák Gábor: Miből lesz a főmű, miből lesz a kánon, avagy mi történik egy tárggyal a múzeumban?
Mihaszna művészettörténet?
szekcióvezető: Zwickl András
2021. szeptember 24. péntek. 14:30-16:10.
A művészettörténet-tudomány számára időről időre esedékes önvizsgálat szükségessé teszi a diszciplína, illetve gyakorlásának értelmére és hasznára vonatkozó alapvető kérdések és az azokra adható aktuális válaszok megfogalmazását. Ezt manapság nemcsak a szakma képviselői számára mindig is elengedhetetlen önreflexió teszi indokolttá, hanem a külvilág felől érkező egyre erősebb legitimációs elvárások is. A konferencia szekciójában mind általánosabb kérdésfelvetések, mind konkrét esettanulmányok formájában azzal foglalkozunk, hogy a különböző területeken (oktatás, múzeum, műemlékvédelem, tudományos kutatás, műkritika, kortárs művészet stb.) mi haszna van a művészettörténetnek a 21. században; miért tanuljon valaki művészettörténetet, miért menjen művészettörténésznek ma Magyarországon.
Baldavári Eszter: Rejtőzködő értékek – a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ missziói
German Kinga: Interferenciák és konfliktusfelületek a művészettörténészi, kurátori és a múzeumpedagógusi gyakorlatokban
Sidó Anna: Staffázs-figura vagy főalak? A művészettörténész pozícióinak lehetőségeiről
Szőnyeg-Szegvári Eszter: Örökségvédelem élesben, avagy hogyan lettem muzeológusból kőműves?
Az építészet és játékszabályai a 19–20. századi városokban
Szekcióvezető: Csáki Tamás
2021. szeptember 24. péntek. 16:30-18:10.
A 18. század végétől a magyarországi városokban az építkezés és általában a települési környezet korszerűsödő, egyre kiterjedtebbé váló hatósági szabályozása az építészeti alkotás lehetőségeit is alapvetően befolyásolta. Az építtetői intenciók és a tervezői ideák mellett a szabályozók, külső keretfeltételek összetett együttese határozta meg a lakó- és középületek konstrukcióját, belső elrendezését, sőt megjelenését is. Néhány kiemelkedő jelentőségű középület kivételével a 19–20. századi városi építészetben a tervezőépítészek mozgásterét a városrendezési terveknek, az építési és egyéb szabályzatoknak az adott helyre és épülettípusra érvényes kitételei, az adott funkcióra vagy programra vonatkozóan előírt vagy ajánlott standardok, szabványok, típustervek határolták be. Az építészeti invenció, innováció, az egyedi építtetői igények kielégítése ugyanakkor sokszor épp e „játékszabályok” sajátos értelmezésében, kitágításában, áthágásában ragadható meg. Az alkotói individuumra összpontosító építészettörténet-írás után az utóbbi időkben egyre több hazai publikáció törekszik e bonyolult feltételrendszernek, az építészeti alkotás kereteinek, a tervezők választási lehetőségeinek a vizsgálatára. Szekciónk előadásai az építészeti alkotást az e játékszabályokhoz való viszonyban vizsgálják. Az esettanulmányok egy-egy konkrét épület, épületegyüttes, városi egység vagy épülettípus történeti elemzése kapcsán foglalkoznak a problematikával, illetve az egyes szabályozó intézmények, eszközök, standardok kialakulásának, alkalmazásának történetét mutatják be.
Németh Nóra: Pályázati kiírások és az egyház – kimondott és ki nem mondott szabályok a historizmus templomépítészetében
Kelecsényi Kristóf Zoltán: „Toronyházkérdés” a 19–20. század fordulóján – viták és harcok Budapest első ötemeletes lakóházának megépítése körül
F. Dóczi Erika: A vasbeton imidzse. Fotográfia a legitimáció szolgálatában
Haba Péter: A sztenderdizáció színe és fonákja. Az óbudai Radelkis-épületegyüttes a Kádár-korszak építőipari környezetében
2021. szeptember 24. péntek. TTI 5. emeleti tárgyaló
Könyvek, képek, évek
Szekcióvezető: Gosztonyi Ferenc
2021. szeptember 24. péntek. 11:30-13:10.
A szekció címét a századelő egyik jelentős műkritikusának, Feleky Gézának 1912-ben, a Nyugat kiadásában megjelent Könyvek, képek, évek című kötete adja. A több mint száz éve megjelent könyv címe pontosan leírja a megvizsgálni kívánt problémák körét. A szekció előadásai egy-egy, művészettörténeti szempontból jelentős, gyakran forgatott vagy épp elfeledett kötetet elemeznek és értelmeznek újra. A középpontba állított, „újraolvasott” könyv minden esetben szakirodalom (pl. korszak- vagy művészmonográfia, teoretikus mű). A vizsgálat tárgya a szerzői pozíció feltárása, a mű ideológiája, narratívája, tágabb vagy szűkebb kontextusa, kánonformáló szerepe, tudománytörténeti jelentősége.
Szücs György: Az impresszionizmus „lápvidékén”. Szempontok Rózsa Miklós A magyar impresszionista festészet (1914) című könyvének mai olvasatához
Pataki Gábor: „Képzőművészetünk az örvény szélén”. Kőszegi László, egy hiperkonzervatív művészetkritikus a 20. század első felében
Kopócsy Anna: Hoffmann Edith: Szinyei Merse Pál (1845-1920), Szépművészeti Múzeum kiadványa, Budapest, 1943
Árvai Mária: „Modern magyar művészet 1977-ben” (Németh Lajos: Modern magyar művészet, 1968)
2021. szeptember 25, szombat. Nagyelőadó
Összefonódás, lobbi, korrupció
Szekcióvezető: Székely Miklós
2021. szeptember 25. szombat. 9:00-11:00.
A művészet története olyan emberi viszonyok hálózataként is elmesélhető, amelyben egy-egy épület, műalkotás vagy gyűjtemény létrejöttében a megbízó és az alkotó közötti személyes kapcsolatoknak kitüntetett szerep jutott. A művek valamilyen módon magukon viselik a megalkotásukban közreműködők közötti viszonyt, s értelmezhetőek a nagyvonalúság vagy a gyarlóság emlékműveiként is. A szekció előadásai a megvalósult épületek, épületegyüttesek, szoborművek és környezetük létrejöttén keresztül mutatják be a személyes kapcsolatokat átható mechanizmusokat – különös tekintettel azon művekre, amelyek városainkban, középületeink(b)en fennmaradva közösségi emlékezetünket napjainkig formálják. Az előadások továbbá az összefonódás, a lobbi, a korrupció mintázatait elemzik, illetve a megbízó és alkotó hosszabb együttműködése eredményeként létrejött nagyobb épületegyüttesek, urbanisztikai egységek vagy műalkotások időben és térben kiterjedt csoportjait mutatják be.
Szerdahelyi Márk: Pályázatok, valamint egyenes megbízások kapcsolati háttere a hazai szobrászatban 1800-tól a kiegyezésig
Farbakyné Deklava Lilla: Hatalmi játék és korrupció a Mátyás-templom helyreállítása során
Pilkhoffer Mónika: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet tervpályázati szabályzata és a tervpályázatok visszaélései a dualizmus korának városi középítészetében
Székely Márton: Verseny és botrány – A tervpályázatok sajátosságai a századforduló Magyarországán
A kép megmozdul
Szekcióvezető: Perenyei Monika
2021. szeptember 25. szombat. 11:30-13:10.
A szekció előadói egyrészt olyan, mediálisan összetett alkotói életműveket ismertetnek, amelyekben a képről való gondolkodás kerül kitüntetett szerepbe. A bemutatott alkotói gyakorlatok nem egy speciális médiumra korlátozódnak, hanem a vizuális kultúra különféle képfajtái (lencsealapú statikus és mozgókép, digitális képalkotás, festészet) közötti átjárásokban formálódnak; a mediális átjárás tartalmi részüket képezi, illetve a mediális megközelítést kérdésessé, megfontolás tárgyává teszik.
A hetvenes évek végétől a tradicionális táblakép (tableau) megújulása a fotografikus képalkotásban jártas művészek intermediális alkotógyakorlatain keresztül vált szembetűnő jelenséggé. Ez az ún. kinematográfiai fordulat a vizuális művészek filmes érzékenységére, az alkotói gyakorlatokban felismerhető kinematográfiai hatásokra utal. A mediális különbségek hangsúlyozásán túl sokkal inkább a képek létrehozásában és befogadásában szembetűnő hasonlóságok kerültek előtérbe, mint például az alkotói kollaboráció, a befogadó szerepét hangsúlyozó performativitás, vagy a képi idézetek játékában megragadható folytonosság kérdése. Ezzel párhuzamosan a videóra rögzíthető, majd digitális formátumban is hozzáférhető celluloid filmek nemcsak a kortárs képalkotói gyakorlatok forrásává, hanem a művészettörténeti kutatások tárgyává is váltak; a művészettörténet tárházát a szó szoros és átvitt értelmében is mozgósító filmes életművek (például Alain Resnais, Pier Paolo Pasolini, Roberto Rossellini, Jean-Luc Godard) hatásától nem függetlenül.
Kiindulópontunk, hogy képeinkről a mozgó és állóképet – vagy a térbeli és időbeli művészeteket – megkülönböztető dichotómián túl, az eleve mediálisan összetett film felől, kinematográfiai kontextusban, illetve a mozgásban működő látás felől érdemes gondolkodni. A szekció második felében az előadók ehhez a nézőponthoz hoznak példákat, módszertani és elméleti megfontolásokat.
Cséka György: Folyékony életmű – Ősz Gábor munkássága
B. Nagy Anikó: Mácsai kettőpontnulla
Gálosi Adrienne: Posztmediális állapot: most vagy soha
Peternák Miklós: Látásvágy
Kultuszképek és megfestett történetek – A képek szerepe a későközépkorban
Szekcióvezető: Jékely Zsombor
2021. szeptember 25. szombat. 14:30-16:10.
A képek szerepe sokféle volt a középkorban: lehettek ereklyetartók vagy kultuszképek, devocionális képek vagy szent történeteket illusztráló képsorozatok, a liturgia során szerepet kapó műalkotások vagy a politikai reprezentáció szolgálatában álló ábrázolások. A múzeumokba, könyvtárakba került, vagy sokszorosan átalakított templomokban álló alkotások egykori szerepe nem mindig felismerhető. Az előadások a középkori műalkotásokból kiindulva és/vagy források segítségével rekonstruálják a művek egykori kontextusát és szerepét.
Tóth Csaba: Szent László-ábrázolások ikonográfiája az Anjou-kori magyar pénzeken
Somogyvári Virág: A csontnyergek eredeti használatának újfajta értelmezési lehetőségei
Kónya Anna: Megjegyzések az oltár és a falképek kapcsolatához 15. századi erdélyi példák kapcsán
Sarkadi Nagy Emese: 'Zero waste’ - Egy 15. századi oltár két élete
Tárgykultúra és dizájn a 20–21. században – a magyar alkotók és kutatók nézőpontjából
Szekcióvezető: Prékopa Ágnes
2021. szeptember 25. szombat. 16:30-18:10.
A szekció azt a kérdést veti fel, hogy vajon margóra szorult-e a tárgykultúra kutatása a magyar művészettörténetben. Magyarázatokat keres arra, hogy milyen történeti adottságok és/vagy elméleti megfontolások eredménye a témakör alulreprezentáltsága mind az oktatásban, mind a szakmai projektek többségében. A szekció szembeállítja a művészettörténetet a dizájntörténettel. A kutatás oldaláról vizsgálja a tárgykultúra megközelítésének irányait és feldolgozásának módszertani lehetőségeit. Ugyanakkor az alkotók felől közelítve a művészi identitás kérdésével is foglalkozik: ki nevezi magát iparművésznek, ki formatervező művésznek és ki designernek – és milyen jellegű alkotói/tervezői tevékenység feleltethető meg ezeknek a mesterségneveknek? Fehér foltok között néhány feldolgozott terület – ez az utóbbi évszázad hazai tárgykultúra-története. A szekció lehetőséget ad elfelejtett műfajok, felszámolt cégek, feldolgozatlan életművek bemutatására is.
Horányi Attila: Mű/tárgyak, történetek
Rákossy Anna: Egy feldolgozatlan életmű: a sokoldalú művész, Megyer-Meyer Antal és az ötvösművészet
Magyaróvári Fanni Izabella: Talpalatnyi örökség – Györgyi Dénes saját tervezésű padlóburkolatai
Mayer Kitti: A Design Center
2021. szeptember 25, szombat. Kiselőadó
Grafika: technika, műfaj, vagy gondolkodásmód?
Szekcióvezető: Földi Eszter
2021. szeptember 25. szombat. 9:00-11:00.
A fentiek közül valójában mi is a grafika? A hordozóanyag, vagyis a papír azonossága okán egy nagy halmazba sorolt rajzok, nyomtatott grafikák, illusztrációk, albumok, mappák egy egységként való vizsgálata mindig is problematikus volt, elég csak a megnevezésekben a mai napig uralkodó zűrzavarra gondolni.
A szekció előadásai a grafika fogalmát, konkrét megjelenési formáit nem történeti, hanem elméleti szempontból közelítik meg. Hogyan helyezkedett/helyezkedik el a grafika a képzőművészet rendszerében? Mikor és hogyan, milyen nagyobb folyamatok hatására változott a grafika szerepe és funkciója? Hogyan adaptálhatók a művészettörténet és társtudományainak módszerei a képzőművészet határterületein, például az iparművészettel közös metszéspontban keletkező grafikai művekre, mint amilyen az alkalmazott grafika körébe sorolható plakát, illusztráció?
Hessky Orsolya: Rajz, nyomat, illusztráció – grafika?
Barazsuly Viktória: „Rossz reklám az, miben művészet nincs!” – Az 1930-as évek plakátja a művészet és reklámcélok metszéspontjában
Képiró Ágnes: Az illusztráció az államszocializmus könyvkiadási gyakorlatában
Százados László: Egyszeri sokszorosított vs. sokszorosított egyedi – Egy menedékműfaj funkcióváltásai a 60-as évektől…
Révész Emese: Konceptuális és intermediális gondolkodás a kortárs grafikában
Ismert - ismeretlen műgyűjtemények
Szekcióvezető: Bubryák Orsolya
2021. szeptember 25. szombat. 11:30-13:10.
A konferencia gyűjtéstörténeti szekciója a 19. századi Magyarországon kialakuló főnemesi, főpapi, polgári, illetve céges gyűjtemények összetételét és azok nyilvánosságát vizsgálja. A korszak politikai és gazdasági változásai nyomán Magyarországon is megjelent egy új gyűjtői réteg, s kialakultak az első, határozott profillal rendelkező műgyűjtemények. Összetételüket alapvetően meghatározta, milyen céllal hozta őket létre tulajdonosuk, s ez éppúgy lehetett tudományos rendszerezés, művészi nevelés, értékmentés, de akár kedvtelés vagy pénzügyi befektetés is. Igencsak különbözött ismertségük, „láthatóságuk" is: voltak, akik csak egy szűk kör számára biztosítottak hozzáférést, mások eleve nagyobb nyilvánosságot céloztak meg. A szekcióba olyan előadásokat válogattunk, amelyek egyes kollekciókkal, tulajdonosaik gyűjtői stratégiájával, illetve a gyűjtemények nyilvánosságával foglalkoznak, ide értve a kollekciók bemutatását célzó forrásanyagot (katalógusokat, kiadványokat) is.
Bicskei Éva: Jancsó Imre történelmi gyűjteményei
Boncz Hajnalka: Gróf Waldstein János (1809–1876) művész(et)pártoló műgyűjtő
Semsey Réka: Minta – javítás – hamisítvány? Czobor Béla rejtőzködő textilgyűjteménye az Iparművészeti Múzeumban
Dénes Mirjam: A pécsi Zsolnay-gyár mintagyűjteménye, különös tekintettel japán kerámia-anyagára
Modernista relációk a pártállam idején
Szekcióvezető: Rieder Gábor
2021. szeptember 26. szombat. 14:30-16:10.
Az építészettörténetben már közel másfél évtizeddel ezelőtt – még a retróhullám közepén – elkezdődött a pártállam modern esztétikai tendenciáinak feldolgozása, az örökségvédelem kényszerétől sürgetve. A kutatások ellenére a 60-as, 70-es évek modernista építészeti állománya felett sűrűsödnek a fellegek, sok esetben áldozatul esnek az értékeikre érzéketlen ingatlanfejlesztési törekvéseknek. A képzőművészet (és iparművészet) területén csak az utóbbi pár évben indult el a Kádár-kori hivatalos modernizmus múzeumi feldolgozása. A Magyar Nemzeti Galéria nagy szabású, Keretek között című kiállítása nem pontot tett a kutatások végére, inkább felvetett számos kérdést a 60-as, 70-es évekbeli művészeti mechanizmusok megismerése és a kánon kialakítása tekintetében. A szekció előadásai – egyes esettanulmányokon keresztül – arra keresik a választ, hogy milyen szövevényes, ellentmondásos relációk alakultak ki a Kádár-rendszer és a modern esztétika között, illetve miféle minőségek képződtek az egyes műnemek és műtárgycsoportok körein belül.
Bakos Katalin: Igazodás a korhoz. A tipográfiai fordulat Papp Gábor tervezőgrafikus munkásságában (1960–1965)
Dudás Barbara: A „Hincz-jelenség” nyomában. Kádár-kori muráliák Budapesten és vidéken
Pál Emese: Munkások tündöklése és bukása. Szocmodern művelődési házak murális alkotásai Erdélyben
Wettstein Domonkos: A konszolidáció hullámai: Ideológia és szabadidős életforma a Balaton-part hatvanas évekbeli építészetében
Őszinteség és műemlékvédelem
szekcióvezető: Szakács Béla Zsolt
2021. szeptember 25. szombat. 16:30-18:10.
Camillo Boito 1883-as, a műemlékek helyreállítására vonatkozó javaslatának nyolcadik pontját Horler Miklós úgy fordította, hogy „őszinteség”. A Boito és kortársai által megalapozott modern műemlékvédelmi elvek megkérdőjelezése és a velük sokszor ellentétes jelenkori gyakorlat felveti, hogy mennyiben aktuálisak ma ezek az elképzelések, hogy értelmezhetők, illetve értelmezhetők újra/át, hogy viszonyulnak olyan, szintén újragondolásra szoruló fogalmakhoz, mint hitelesség és eredetiség. A szekció előadásai az elvi kérdések mellett a régi és kortárs helyreállítások interpretációjával, azok módszertani megközelítéseivel foglalkoznak, illetve azzal a problémával, hogy hogyan tudja a műemlékvédelem a társadalom felé kommunikálni szándékait és tevékenységét.
Rácz Miklós: Rekonstrukciós rajz, rekonstrukciós gondolkodás
Raffay Endre: Tendenciák a szerbiai műemlékvédelemben
Tóth Áron: Érték vagy kamuflázs? Műemlékvédelem és a kortárs építészet a változó örökségfogalom tükrében
Mérai Dóra: Érték és hitelesség a 21. századi adaptív örökség-újrahasznosításban