Szekcióvezető: Prékopa Ágnes
2021. szeptember 25. szombat. 16:30-18:10.
A szekció azt a kérdést veti fel, hogy vajon margóra szorult-e a tárgykultúra kutatása a magyar művészettörténetben. Magyarázatokat keres arra, hogy milyen történeti adottságok és/vagy elméleti megfontolások eredménye a témakör alulreprezentáltsága mind az oktatásban, mind a szakmai projektek többségében. A szekció szembeállítja a művészettörténetet a dizájntörténettel. A kutatás oldaláról vizsgálja a tárgykultúra megközelítésének irányait és feldolgozásának módszertani lehetőségeit. Ugyanakkor az alkotók felől közelítve a művészi identitás kérdésével is foglalkozik: ki nevezi magát iparművésznek, ki formatervező művésznek és ki designernek – és milyen jellegű alkotói/tervezői tevékenység feleltethető meg ezeknek a mesterségneveknek? Fehér foltok között néhány feldolgozott terület – ez az utóbbi évszázad hazai tárgykultúra-története. A szekció lehetőséget ad elfelejtett műfajok, felszámolt cégek, feldolgozatlan életművek bemutatására is.
Horányi Attila
Mű/tárgyak, történetek
Több éve foglalkoztat egy módszertani probléma, részben napi munkámból adódóan, részben tisztán tudományos érdeklődésből. A probléma detektálásával, illetve megfogalmazásával több ízben foglalkoztam már (Horányi 2013, 2018, 2019); a Látkép 2020 konferencia “Tárgykultúra és dizájn a 20-21. században” szekciója — felhívása alapján — lehetőséget adna, hogy továbbgondoljam az eddigieket. Az említett probléma: az iparművészet- és dizájntörténet, illetve a művészettörténet viszonyának tisztázatlansága. Ez egyfelől abból a szempontból érdekes, amit szekciófelhívásában Prékopa Ágnes is ír: “Margóra szorult-e a tárgykultúra kutatása a magyar művészettörténetben? Ha nem, miért annyira alulreprezentált ez a témakör az oktatásban és a szakmai projektek többségében?” Másfelől abból a szempontból, hogy mit is tud az iparművészet-történet és főképp a dizájntörténet a művészettörténet sajátos szemléletmódjához hozzátenni? Designról szigorúan, a modernitásban kezdtünk el beszélni, jószerivel a huszadik század első évtizedeiben. Így azok a konceptuális keretek, amelyekben az ipari (méretű és rendszerű) tárgytervezés, formatervezés elgondolható volt — a művészet, a művészettörténet, a művészetkritika és a művészetfilozófia — ekkor már évszázados múlttal bírtak. Ennek következményeként a design az iparművészet rokonaként, leszármazottjaként került mind a szakmai diskurzusba, mind pedig a köztudatba. E helyzetből következett (következik) aztán az, hogy a design és iparművészet meghatározó mozzanata a priváció, a megfosztottság lett: design vagy iparművészet az az alkotás/mód, amely nem grand arts: nem szabad, magasztos, elgondolkodtató, hanem legfeljebb szép és/vagy hasznos. Előadásomban először e helyzetet szeretném részletesebben áttekinteni, majd a művészettörténeti módszerből kiindulva megkísérlem annak újragondolását.
Rákossy Anna
Egy feldolgozatlan életmű: a sokoldalú művész, Megyer-Meyer Antal és az ötvösművészet
A 20. századi magyarországi iparművészet kutatása során számos feltáratlan életművel, azonosítatlan készítővel találkozunk, noha az alkotók, tervezőművészek tárgyai szinte minden iparművészeti tárgyú kiállításon, minden nagyobb gyűjteményben előfordulnak. Még igen ismert ötvösök, mint többek között Bittner János és Bittner Lajos, Pál Lajos, Okrutzky Erzsébet műveiről sincsenek összefoglalások, noha Okrutzky Erzsébet ötvöstárgyaiból 2019-ben időszaki kiállítás nyílt. Kitlinger Kálmán alkotásait a 2015-ben megnyílt kiállítás után szakdolgozat dolgozta fel. Más művészeti területen is alkotó művészek, mint Barth Ferenc és Megyer-Meyer Antal életműve sincs feltárva. Az előadás Megyer-Meyer Antal alkotó- és tervezőtevékenységének sokrétűségének bemutatására és életműve feldolgozásának fontosságára koncentrál.
Magyaróvári Fanni Izabella
Talpalatnyi örökség – Györgyi Dénes saját tervezésű padlóburkolatai
Györgyi Dénes (1886-1961) a 20. század első felében, közel fél évszázadon keresztül
tevékenykedett építészként, belsőépítészként és az Országos Magyar Iparművészeti Iskola (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) tanáraként. Életművében kiemelt szerep jutott az építészet és az iparművészet szintézisének. Ennek eredményeként született meg saját tervezésű, innovatív padlóburkolási eljárása, amelyet 1934-ben szabadalmaztatott, és kiviteleztetett a Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművekkel Mildecor néven. Ezek a geometrikus mintázatú, színes mintalapok – néhány kivételtől eltekintve – az építészhez valamilyen módon kapcsolódó épületekben vagy enteriőrökben jelentek meg, és ma már ritkaságnak számítanak. Az előadás Györgyi Dénes iparművészethez és belsőépítészethez fűződő viszonyát, valamint a Mildecor padlóburkolatok történetét tárja fel. Emellett kitérőt tesz a két világháború közötti, művészi igényű padlóburkolatok fajtáira, és az ezeket készítő nagyobb kivitelező vállalatokra is.
tevékenykedett építészként, belsőépítészként és az Országos Magyar Iparművészeti Iskola (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) tanáraként. Életművében kiemelt szerep jutott az építészet és az iparművészet szintézisének. Ennek eredményeként született meg saját tervezésű, innovatív padlóburkolási eljárása, amelyet 1934-ben szabadalmaztatott, és kiviteleztetett a Nagybátony-Újlaki Egyesült Iparművekkel Mildecor néven. Ezek a geometrikus mintázatú, színes mintalapok – néhány kivételtől eltekintve – az építészhez valamilyen módon kapcsolódó épületekben vagy enteriőrökben jelentek meg, és ma már ritkaságnak számítanak. Az előadás Györgyi Dénes iparművészethez és belsőépítészethez fűződő viszonyát, valamint a Mildecor padlóburkolatok történetét tárja fel. Emellett kitérőt tesz a két világháború közötti, művészi igényű padlóburkolatok fajtáira, és az ezeket készítő nagyobb kivitelező vállalatokra is.
Mayer Kitti
A Design Center
2019-ben a Moholy-Nagy László Formatervezési Ösztöndíj keretében az 1975 és 1991 között működő Ipari Formatervezési Tájékoztató Központ – más néven: Design Center (DC) történetével foglalkoztunk. Arra vállalkoztunk, hogy a több éves kutatómunkát megkövetelő témafeldolgozás első lépéseként az alapkutatást elvégezzük, s a DC tevékenységének vizsgálatán keresztül az 1970-es évek közepétől a rendszerváltásig terjedő időszakot és annak szereplőit is (különös tekintettel az ipari formatervezés és design területén tevékenykedő aktorokra, intézményekre, stb.) megismerjük. A hat hónapig tartó ösztöndíjprogram ideje alatt feltérképeztük a DC tevékenységét: az intézmény alapításának, az indulás körülményeinek, a szervezet felépítésének és tizenöt évig tartó működésének eredtünk nyomába. Célunk, hogy a konferencián bemutassuk azokat a fejezeteket és részleteket, melyek talán mindezidáig rejtve maradtak a szakma és a hazai designtörténet iránt érdeklődő közönség előtt.