Legenda és valóság. A textilemlékek gyűjtéstörténete és provenienciája

 
Szekcióvezető: Pásztor Emese
2021. szeptember 24. péntek. 16:30-18:10.
 
A szekció témája a textília, a viselet- és lakáskultúra nélkülözhetetlen anyaga, amelynek használatát elsősorban a funkció szabta meg, de a luxus iránti igény, a gazdagság és a hatalom kifejezőjévé is vált. A textilmunkák fennmaradásukat – rendkívüli sérülékenységük miatt – csak különleges körülményeknek, illetve okoknak köszönhetik. Az előadók az egyetemes és a magyar textilművészet tudományos szempontból kiemelkedő emlékeivel, emlékegyütteseivel, illetve témáival kapcsolatos új kutatási eredményeiket ismertetik, amelyek a textilemlékek egykori és mai gyűjteményezési szempontjaival foglalkoznak, illetve arra keresik a választ, hogy e használati és luxustextíliák miként tükrözik a múlt textilkultúráját, milyen okból és mikor váltak megőrzendő emléktárgyakká, ereklyékké; továbbá igazolják-e az újabb kutatások a korábban feltételezett eredetüket.
 
T. Horváth Iringó
Textil-adományok-hagyományok
 
Egyházi közösségeink textilállománya nem a hagyományos – múzeumi – gyűjtés eredményeként jött létre, mégis rendkívüli tárgyak felhalmozódása jellemzi. Ezek a javarészt adományokból származó tárgyak egyfajta keresztmetszetét adják a korabeli textiliparnak, hiszen valamennyi társadalmi réteg ajándékai megtalálhatók közöttük. Ugyanakkor, a korabeli írott forrásoknak köszönhetően több esetben az adományozó személyére is fény derül. Az ismeretlen, a nehezen magyarázható dolgok legendát szülnek és a valóság gyakran jelentéktelenné válik az átöröklött hiedelem mellett. Ám közösségeinkben gyakran ez biztosítja egyes tárgyak hosszútávú megmaradását. Ilyen kiemelt figyelem jut például a Lorántffy Zsuzsanna vagy Bethlen Kata adományaiként említett tárgyaknak. Előadásom során röviden ismertetem az erdélyi református textíliák változatos provenienciáját, majd olyan tárgyakat emelnék ki – mint a bonyhai és magyarkirályfalvi abroszok, a fogarasi textíliák és kőrösfői szőnyeg –, amelyeket napjainkban is „legendá”-val együtt mutatnak be a látogatóknak. Továbbá, érzékeltetném, hogy a „legendássá” emelt adományozók mellett, az egyházi textíliák ajándékozása a korabeli reprezentáció része volt.
 
Horváth Hilda
Wolfner – egy farkas az ordas világban
 
Egyedi, de mégis jellegzetes út: a magyar magángyűjtemények 20. századi hányattatásait átfogja Wolfner Gyula kollekciójának története.  Egy feltörekvő zsidó vállalkozó, aki gyűjteménye magyar irányultságával is az asszimiláció útját követte. Magyar festmények mellett vázlatokat gyűjtött, múzeumi hiátusokat pótolt. Ezen túl többek között magyarországi népi textilek, kerámiák és iparművészeti tárgyak voltak Eskü téri otthonában. Kifejezetten teret és nyilvánosságot adott gyűjteményeinek, lakásmúzeuma látogatható volt, tárgyai kiállításokon, kiadványokban szerepeltek. Wolfner és gyűjteménye megszenvedte a zsidótörvényeket, érintette a zsidó javak zár alá vétele, otthonának kisajátítása. Féltett kincseit nagyrészt külföldre hurcolták, majd  múzeumi letéti sors várt rájuk, végül a múzeumi öröklét. Festményeit ismertük, kerámiáiról tudtunk, ám keleti szőnyegeit kalandos útjuk után csak csavaros fifikával lehetett nemrégiben azonosítani.
 
Lichner Magdolna
Pulszky Károly és Friedrich Fischbach kapcsolata. Megjegyzések az Iparművészeti Múzeum textilgyűjteményének korai darabjairól
 
Az 1873-ban, Bécsben rendezett világkiállításon vásárolt tárgyak, valamint a Monarchia kézműves és háziipari szekciójába szánt, a magyar királyság területén Rómer Flóris és Xantus János által gyűjtött tárgyak alapozták meg a budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményeit, köztük a textil- és viseletgyűjteményt is. Pulszky Károly, Pulszky Ferenc – a Nemzeti Múzeum igazgatója és, mai szóval, a közgyűjtemények felügyelője – fiát bízták meg a világkiállításon vásárolandó tárgyak válogatásával. Megismerkedett Friedrich Fischbach rajztanárral, aki kiváló minőségű mintalapokon tette közzé Európa számos egyházi-, köz- és magángyűjteményében látott, régi textiljeinek mustráját. A kapcsolat eredménye, hogy az Iparművészeti Múzeum textilgyűjteménye több, mint száz, különböző korból származó szövettöredékkel gyarapodott, amelyek részben Fischbach saját gyűjteményéből, részben az ő közvetítésével műkereskedőktől származott. A vásárlás – úgy tűnik – abból az 50000 aranyforintos alapból történt, amelyet az országgyűlés az Iparművészeti Múzeum alapozására szánt. A múzeum Adattárában megtalálható magyar és német nyelvű listák, levelezés, számlák ezt igazolják.
 
Nagy Rebeka
Az ördög a részletekben rejlik - A bársonykötésű Corvinák szövetanalízise a források tükrében
 
Restaurátorként, érthető módon elsőként a tárgyak technikai vizsgálata kelti fel az érdeklődésemet. Előadásomban egy kiemelt tárgycsoport, a bársony szövetbe kötött Corvinák 2019-ben elvégzett technikai vizsgálatainak ismertetése után olyan kérdésekre keresem a választ, hogy egy interdiszciplináris kutatás keretein belül adódik-e lehetőség a korábbi, csupán stíluskritikai alapokon nyugvó, művészettörténeti szemlélet számára meghatározhatatlan emlékek - gondolok itt a Corvinák mintázatlan bársonyára - datálására, készítési helyének megadására. Milyen lehetőségek rejlenek egy-egy technikai analógia összehasonlító vizsgálatában? Az eddig feltárt források alapján rekonstruált tárgytörténetet mennyiben támasztják alá, pontosítják, vagy éppen cáfolják meg egyes tárgyak alapos technikai vizsgálatai, s bírhatnak-e a technikai vizsgálatok forrásértékkel? S amennyiben igen, van-e a forráskritikának létjogosultsága ilyen esetekben?